Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-10 / 1. szám

6 majd egy oldalra kezd hajlani, mert íme kihívás, fogadás van indítványozva a modor ellen. — „Kettős tétel mellett fogadok" mondja az egyik ,h o g y az agarakat pórázon eresztve, 100 ö 1 ö n alól innen a nyúlra nem b ocsájtva, egymás után 4 nyúlra szalasztva, meg veretem modoros agaradat a 3 utolsó nyúlra, úgy azonban, hogy agaram az első nyúlon is félmunkát teljesíteni fog." — „Én meg szintén fogadok hármas tétel mellett, szól közbe a másik, hogy a holnapi fagyon csutkán agarászva, zsinóron 100 ölön alól el nem eresztve az agarakat, két nyúlon —- mellyeknek azonban elfogása 600 ölön alól ne essék — halálig megveretem modoros agaradat. — „Na én is fogadok hát, mond a harmadik kényelmes karszékből felkelve, négyes, ötös tételre, szóval, ameddig tetszik, hogy agaram a 100 ölön túl kelt nyulakon rogyásig futtatva, még maga el fog két nyulat, midőn a „modoros" már felcsapta farkát a lágy, vagy kemény fagyon. — „Szabad talán nekem is sz]ólani, kiált fel rikító hangon egy élezés brodsitzer, itt van, birói kézbe teszek le 20 pengőt, hogy a modoros agarat leverjük, de akkor azután kútágas a helye ő kemének, itt szemfényvesztést nem játszunk." Ez több az elégnél gondolám magamban; ez nem tréfa, agár, elv, gyakorlat mint arany meg lesz tisztítva az olvasztóban salakjától: nem hallottam ezután semmit senkit csak a modoros agarak tulajdonosait nyeltem el tekintetemmel — —- várva a kihívások elfogadását. Legalább egy heti élvezetteljes sportnak néztem eleibe: láttam már magamat, mint repítem szürkémet s sárgámat, mint látom ezt vagy amazt a tábort, elvet, szakértelmet diadalmaskodni. Láttam, mint veri meg a tehetség, erő, faj, a szemfényvesztést ; mi módon kudarezozza meg a művészet, modor, tekintély, szakavatottság, a nálánál az agarászatban alsóbb fokon állókat! Itt méláskodásomban nagyban meghökkentem. — Uram fia ! még is furcsa hogy utoljára is, a legelső teremtménye a mindenhatóságnak, egy kutya felett képes annyi szavat, barátságot, pénzt időt, egészséget, éjszakát, kéz-, láb-, oldal-, nyak-törést áldozni, azért a kis hiúságért, hogy elmondhassa, hogy az ő agara jobb a másénál! Mélázásomból nem sokára felriasztott az egyik kihivottnak következő nyilatkozata : Agarammal, minő egyik ötöknek sem volt, nincs s nem is lesz, egy nyúlra futtatok, lássatok legalább szép hajtást, többre nem futtatok, mert egy szjép hajtás többet ér 3—4 nyúl fogásnál. Megsemmisültem óhajtott reményeimben, képzetimben, személy- s agár iránti bizalmamban. Mint villámcsapás, eszembe ötlött a „vinnyói agarászat pontos leirása" (amennyiben azon Csipkét is illy modoros futásúnak hallom lenni).