Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-10 / 1. szám

4 Szóval: megnyugodtam abban, hogy mind ennek szakavatatlanságom, komondor agaraim, szótlanságom az okai. Neki dőltem tehát a tanulásnak : előbb is e lap t. szerkesztője által kiadott vadászmüszótárt tanulmányoztam, s az agarászatra vonatkozó kifejezéseket tettem sajátommá. Majd szomszéd barátomtól elkértem a 1860- és 1861 évi „Vadász- és Versenylapot" — (mert én csak két év óta hordatom, mióta t. i. agarásszá lettem) — s ezekben az agarászatra vonatkozó czikkeket vettem észlelésem alá. Átfutottam Csákó országos, Tolna, Fehér, Arad, Heves díjas futásait. Elvezetteljesen betűztem b. Podmaniczky Frigyes két évi agarász körútját, átlapoztam X. X. X.-nek az agár idomitásról irt czikkét, Nadányi Imre országos kihivását: s azt mondám magamban : na most már értem az agáraszatot." Ertem, mert a felhozott eseteknél csalhatInnúl mindenütt igazságos birálatnak kellett kimondatnia, mert ellenfelszóllalás nem történt: s igy nem az agár futásának modora, de jobb futása 1 in a mérlegbe téve. Ne gondolja ám valaki, hogy én talán agaraim számtalan leveretésok miatti fajdalomból szólanék némely nem inyem szerinti bírálatok ellen, nem; agírkomondoraim uem igényelhetnek valóban semmi pártolásomért azok csakugyan kútgémre valók. De feltett czélomtól el térni nem akarok, nem engedem magam tévútra vezetni, az agarászatot tudni, érteni, gyakorolni, élvezni akarom. Úgy de ti veteránok megértetek-e? avagy képes vagyok-e vakságomat veletek megértetni, hogy zöldágra vezethetnétek? a sors módot adott jó lovakat tartani, a természet megáldott jó szemmel, fiatalsággal, s csekély gondolkozási tehetséggel. Ennyi volna agarász érdemem ha önmagam szereztem volna. És még sem tudtam ám magamnak — mint valamellyik czikkben olvastam — e sikamlós pályán eddig, szakértelemmel párosúlt tiszta önállást szerezni. És miért nem? kérdezi valaki. Nagyon egyszerű oknál fogva. Mint jó futó lovakkal birót, ugy díjas mint magán agáraszatokon inindúntalan csalhatlanúl ért a szerencse, hogy bírónak választottak. Láttam is én mindent, mit a hajtás alatt az agarak végbe vittek: de hát mit ért ez? mire a két vagy három biró értekezletre összejött, már akkor a két agár tulajdonosai s ezek katonái, zöldebbnél zöldebb ékesen szólással párosult fenn hangon hirdették eleve ki az ítéletet, s illyenkor társam vagy társaim szintén belevegyültek a tüzes szóvitába, mig én csendes -zóclan természetemnél fogva elégnek tartottam egyszer s akkor is röviden mondani . cl véleményemet. Illyeténkép lett légyen a legjobb agár is bírálatom alatt annak buknia kellett. Mert tudni kell hogy vannak tekintélyes agarászok, kik az agarászatot megelőző hosszú estéken oly ügyesen képesek előre megmondani, megmagyarázni, reá beszélni agaraik szebb s jobb futását a másik félre, hogy a t. publicum nagy része is már az ö agarának jobbságát álmodja éjjel; képesek megmutatni, elhitetni — sőt ; z ellenféltől előre elismerő nyilatkozatot is kicsikarni, sőt— mit felfogni nem tudok — addig harczolni agara mellett, mig a társaság meg nem adja magát s el nem hiszi hogy egy agár szép modorú hajtása többet ér, mint egy másiknak öt, hat nyúlfogása.