Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-12-20 / 35. szám

561 egy fekete nőstényt s négy jókora farkasdot riasztott fel a hajtók zaja, — s mint később kitűnt, e dúvadak ép egy őz maradványain lakmároztak. A nőstény olly gyorsan ügetett el, hogy lövés nem is történhetett reá; a kan kapott lövést, de elvitte a göbecstöltést; s a négy kölyök közül is csak egy ejtetett el. Az erdöszök és csőszök soha se bukkantak azelőtt farkasra e polgárisúlt vidéken s azt gyanítják, hogy ezek a montargisi erdőségekből, hol az elszaporodottakra nem rég sürün folytak vadászatok, menekültek le e népesebb tájra. Hajtásközben a hajtók még négy Özhulla maradványaira találtak, mit ismét az fejt meg, hogy a Crécy-i erdőt párisi uracsok tartják részenként haszonbérben, kik itt sokat pufogtatnak s több özet sebesítenek mint ejtenek, mellyek aztán a leköltözött farkasoknak dús lakomául szolgáltak. A vén szuka és két kölyök fekete szőre különös tünemény; azt tartják hogy farkas és kutyától való korcsok, melly vegyület néha előfordul. Á párisi Jardin des Plantes-ben is volt egy fekete farkas, melly kan vizslától (setter) és szelídült nőstény farkastól származott. Még egy farkaskaland történt Vichy mellett — még pedig nyúlkopó vad ászát, alkalmával. Épen kelt a nyúl, a falka és a vadászok utána indúltak, midőn a lovasok egyike lovának lábai alól, egy bokros helyen, farkas ugrott ki. E váratlan jelenetre kissé meghökkenve bár, a vadász felkapta kurta fegyverét (fusil de chasse), mellyet a francziák lovasvadászat alkalmával bőrtokban a nyeregről lelógva viselnek — s a dúvad fejére czélozván, ez felbukik. A lovas leszáll és kegylövést adandó közeledik zsákmányához, de. ez felszökik, fogat vicsorít rá s tovább üget. Az utána lőtt második golyó farába vág, de nem teriti le. Eközben a kopókat a nyúlról le s a farkasra terelik, de másfél órai hajtás után kénytelenek felhagyni vele. Másnap azonban a farkast, melly elől hátúi keményen volt sebezve , dermedten találták, közel a helyhez, hol a falka nyomát vesztette. *) A lovasvadászatok is szorgalmasan folynak, leginkább szarvasra és vaddisznóra. A császári szarvaskopók Compiégneben hetenként rendesen kétszer vadásznak; Orange herczeg ott mulatása alatt azonban, ki az illyennek nagy kedvelője, többször is voltak künn. A császár, sőt kis fia is lóháton és vadász-jelmezben, részt vesznek benne, mig a császárné és a hölgyek kocsin mennek a találkozóra.. Orange herezeg rendkívül óhajtván vaddisznó-vadászatot élvezni Francziaországban: Arthur de l'Aigle marquis, kinek vautrait-je vagyis vaddisznófalkája mint legkitűnőbb ismeretes, meghívta a herczeget a laignei erdőségbe. A vadászatot azonban egy szerencsétlen esemény zavarta meg, mellyröl most egész Páris beszél. A fő vadász jelenté, hogy a vadkanra már el van bocsátva a falka s a társaság az erdörész felé nyargalt, midőn Lopel gróf lova egy hibás lépéssel elcsúszott a síkos talajon, felbukott s úgy elvágódott lovasával, hogy ez a zúzódás következtében elájúlt s a rögtön alkalmazott orvosi segély daczára 24 óra alatt meghalt. *) E pontnál megemlítjük egy tisztelt barátunk szives ajánlatát, mellyel egy birtokában fogva tartott farkast a pesti kopóvadásztársulatnak a végetti kísérletül ajánlott fel, váljon a falka liajtaná-e és miként e dúvadat, ? A társulat köszöni de nem fogadja el az ajánlatot, mert többszöri kísérlet után bebizonyult, hogy a több ideig lánczon vagy fogva tartott farkas nem fut a falka előtt s megfordulva vagy leülve vicsorítja reá fogait. S z e rk.