Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-12-20 / 35. szám

558 A galgóczi vadászatok. Az idei galgóczi vadászatokra megjelenés határnapjául f. évi november 27-dike tűzetvén ki, e nap délutánján pontosan össze is gyűlt kedves házi urunk vadásztársasága, mellyet ö és deli grófnéja, mint Ős nevök méltó utódjai, ismert vendégszeretettel, nyájas modorukkal és magyar szívességgel fogadtak. A hat órai szokásos ebéd idő előtt, vendégeit a téres társalgási teremben fogadta a deli úrnő, s báj teli megjelenése feledteté az aggodalmakat, mellyek a vadászatot gátoló ronda esős idő miatt, a holnapi programmra nézve bennünk méltán keletkezének. Mert tudni való, hogy itt is, mint hazaszerte majd mindenütt, négy hét óta csaknem folyvást esett, 27»dikén pedig csak ugy szakadva dőlt, a derűre fordulni akarásnak legkisebb jele sem mutatkozván. Ebédközben az újonnan felmerülő aggodalmakra a megkérdezett cselédség egyhangú felelete mindig az volt, hogy : „esik, és esik, és folyvást esik, sőt talán erősebben mint előbb," — mig végre az örökös jóbhirek kedvetlensége a tudakozásnak is véget vetett. Asztal után azonban egyszerre felzúgni hallottuk a szelet, s az éjszaki szél üvöltéséből reményt meriténk a jövő reggelre. November 28-dikán reggel a felhők hasadni kezdtek ugyan, a láthatár világosodott, s az idő jobbra fordulással kecsegtetett, de azért az eső mindezek daczára sem állt el, s a sikertelen hosszabb várakozás után határozatba ment, hogy a mai napot honn töltjük, — s mivel a folytonos esö miatt a szántott földeken térdig érő sárban nyúlakra körvadászatot tartani már azért sem lehetne, mert a vetésekben annyi láb tiprása okvetlen nagy kárt okozna : a kör vadászat eszméjéről egészen letettünk, igenigen megelégedvén azzal, hogy csak az erdőkben tartandjuk szokott vadászatainkat. E nap délután végre kiderült az ég, s mi a legjobb reménynyel vártuk, és 29-dikén reggel örömmel üdvözöltük is a bekövetkezett szép időt. Mindenki jókor összekészült, s a társaság rendesen indult el a vadászat e napi színhelyére. A dráhóczi erdőben ejtett vad mennyisége, mint az alábbi lőjegyzékből kitetszik, elég jelentékeny volt, nem kevesebb, mint 353 darab, e közt 259 fáczán hullván a csövek előtt. Este felé Galgóczra tértünk vissza, s a hat órai ebéd és ezt követő kedélyes társalgás és kártyajáték után a kastély úrnőjétől mindenki búcsút vön, mert 30-dikán a vadászatról hálásra egyenesen Pőstyénbe volt indulandó a társaság. November 30-dikán reggel a pőstyéni vadásztérhez tartozó erdőben kezdettük a vadászatot, s ezt december 1-sején az úgynevezett felső erdőben, 2-dikán pedig a pőstyéni fáczányosban folytattuk. Ebéd alatt bajtársaink egyike emlékezteié a társaságot, hogy holnap — 3-dikán — kedves háziurunk névünnepe leend; mire felugorván mindnyájan, feltartott poharak közt szűnni nem akaró zajjal éltettük a háziurak legszivesbikét, ki minket ily ritka, sőt eddigelé még senki által fel nem mutatott vadászati élvben részesített. December 3-dikán a dráhóczi sűrűkhöz vezető s három órajárást tartó szálas és bokros erdőben Galgócz felé vadásztunk, s az ezen erdő végéhez közel eső sűrűben fejeztük be a vadászatot, hol az erdöszélen várták a társaságot ismét Galgóczra viszszaszállitó hintók.