Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-11-30 / 33. szám

524 gyors iramát követni képes zerája, de a képnek e részlete felett nagy betűkkel olvashattam e szót: május! Láttam még sokat, igen sokat, többet mint a mennyit bárhol látni vágyok; s miután ezt t. olvasóimról is felteszem: reménylem nem fognak vallomásomért neheztelni, hogy akarva se tudnám e képletet folytatni, de közben szivarom tüze is elhamvadt s mire ismét rágyújtottam, az első füstfelhöcskével az egész képzelt látvány is mindinkább elmosódott, úgy hogy az utolsó kis felleg eloszlásával már csak Landseer „random shot"-ján gyönyörködött szemem. Eszembe jutott Orczy Béla barátom megjegyzése: „bár minden vadász szobája falán Landseer rajzát láthatnám, tanulságul szolgálna, mennyiben káros a vadállományra , ha könyelmüen megszegjük a tilos idényt s nem kíméljük elegendően a nőstény vadat." Gr. Keglevich Béla. Szeged és környéke a sport terén. v. Eddig Szegednek gyalog vagy helyesebben szólva puskavadászatát tárgyaltuk, s mert e mezőről letértünk, jogosan kérdheti olvasóm: hányadán vagyunk az agarászattal s a sport egyéb nemeivel ? Magam is szeretném, hogy „paulo majora canamus", de a sport magasabb nemeihez aristocratia kell, ez pedig valamint egész Csongrád megyében úgy Szegeden is gyéren vart képviselve; az egész megyét jóformán csak polgári és földmives néposztály lakja, ez pedig a göbecs-fegyvernél felebb nem viheti. Az agarászattal tehát nemesebb értelemben senki sem foglalkozik Szegeden és környékén, már csak azért se, mert a sport e neme itt egyrészt háladatlan, másrészt veszélyes volna. Háladatlan, mert sok a tanya és a szőllő, tehát alig lehetne lf

k órai futamot élvezni, veszélyes azért, mert a talaj olly különféle, és felszíne a tanyai gazdászat és folytonos birtok-eldarabolás befolyása alatt annyira változik minden évben, hogy egyrészt pontos ismeretet róla szerezni csaknem lehetlen, másfelül a talaj majd fekete föld, majd sivány homokos, buczkás, majd székes, vizállásos, posványos vagy zsombékos, és mind ez egymásután, néha x/

2 órai vonalban; illy téren az agarászat passiobóli lórontás volna, erre pedig Szegednek 16-odrét mágnásai minden majmolási hajlamuk mellett sem hajlandók. Egyes pecsenyevadász tart ugyan egykét agarat s elfogatja vele a nyulat ha szerit teheti, de az illy ember nemis népszerű ám köztünk, kik az agarat csupán egy téren, a rókaüldözés terén szívelhetjük meg, mint nyúlfogót azonban gyűlöljük, mert nincs alkalmasabb eszköz a nyúlnak egy határtól elidegenítésére, mint az agarászat. Ám agarásszanak nagy uraink saját pusztáikon, ha olly nagyok, hogy határaikat gyalog be nem járhatják, a „coupirt terrain" birtokosa csak örülhet pusztai szomszédja e szenvedélyének, mert határába okvetlen be fogja hajtani a nyulat; de a ki tekintélyes vadállományt, tehát háladatos vadászatot is óhajt, az bizonyosan nem fog kópéval vagy agárral vadászni, sem erdejében, se mezején, söt lesz gondja rá, hogy a szomszéd kutyája büntetlenül át ne csapjon határába. Lóháton tehát nem élvezhetünk sportot Szegeden s igy nem marad egyéb hátra, mint csolnakázás és halászat után néznünk.