Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-10-30 / 30. szám

485 derítenek néha föl. Ámbár első perczekben kiki csak élete mentésére gondolt, csakhamar eszünkbe jutottak betegeink s veszélyben forgó marháink. Minden előkeríthető takarót betegeinkre borítónk, s fejszét csákányt ragadánk árkok vonására, hogy a hömpölygő vízárnak gátat vethessünk stb. A vihar rombolásainak ollyan a millyen elhárítását követett dolgaik leírása után, ujabb vadászkalandjának leírására tér át az iró. Egy-egy mensai által vezérelve egyenkint indulánk szerte, a legregényesebb hegyi vidékbe, melly a természetbúvár és vadászkedvelőnek egyaránt kedves meglepetést szerzett. Különösebben feladatomul tűztem ki magamnak az elefántok nyomain haladni, de friss nyomot sehol sem találhatók; az idő folyton változékony maradott, nappal éjjel egyaránt több ízben áztunk, sőt át is áztunk úgy annyira, hogy sátraink és teherhordó s egyéb állataink valóban veszélyben forgottak, mig nem a magaslatra tettük át tanyánkat, mi nem kis fáradságba került, s csak is a Naib erélyével lön kivihető. Ornitliolog gyűjteményeink azonban szépen szaporodának; egész csapat ritka madárfajok és ezekben igen szép példányok lövettek, többek között sikerült nekem is több órai fáradságos utánjárással egy Bucorax Abissinicust elejteni, melly sajátságos fej és orr alkatánál fogva, mindanyiunknak bámulatát magára vonta. Nagysága ezen madárnak hasonló a császármadáréhoz, repülése a kócsagokra emlékeztet, s mozgása a varjakéhoz hasonló, színe kékes fekete. Nagyobb ragadozó madarak közül is sikerült ejtenünk szép példányokat; igy egy Vultur auricularis, Neophron pileatus és Vultur cinereus is gazdagiták gyűjteményünket. Konyhánk számára is nem egy ujabb inyencz falatot szereztünk, nevezetesen az Európában ismert fogolynemek minden példányain felül négy féle frankolínt lőttünk; frankolinus Erkelü, gutturalis, pectoralis, Rüpellii. Sürüen estek még áldozatul az Antilopék, még pedig több a sassa mint a kudu fajból, mellynek családjához az Agaseek és Antilope saltatrixoidesek is tartoznak; ez utóbbi erősen emlékeztet a mi rőtvadunkra. Egy általam ejtett nősténynek hossza 7 x/

2 láb volt s konyhánkra kerülvén ízletes sültet szolgáltatott. A többi Antilope fajokból, melyek Samhar síkjain bőven találtattak, e begyes vidéken egyre sem akadtunk. Több rendbeli borz között egy mézborz is lövetett. Süldisznót és töviskes disznót nem sikerült ejtenünk, azonban Eduárd hg egy éjjeli lesen egy nagy foltos hyenát ejtett. Ugyanakkor én két sakált, még pedig nagyobbakat az észak-afrikaiknál, lőttem. Ezek után a berezeg leirja még a hegységek alkatrészeit tevő kövületeket stb. s végre mielőtt Mensát odahagyná, hogy onnan Kerenbe fordulna át, még egy meglepő szép képét festi afrikai időzésének. Alkonyatkor — mintegy fél bét óra tájban este , rendesen egybegyűlt társaságunk az egyszerű étkezés körül, irja a lierczeg, s illyenkor a fáradt vadász és a betegutas takarójával hátán együtt költötte el estebédjét, melly többnyire finom szárnyas vadhús levesből és- kétszersültből állott. A hold kétes világát vetette az étkezők tömbjeire egyrészről, más részrol/a^köröttünk tanyázó bensziilöttek őrtüzei lobogtak.