Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-10-30 / 30. szám

481 binak becsét nem igen fogja növelni a november 9-ki árverésen, midőn b. Daru többi lovai is elfognak adatni, mert a báró, ki jelenleg a Jockey Club választmányának el

r nöke, a gyeptől egészen visszavonul. — A kétezer frankos díjban hg Morny lova Dinorah, A. Watkinssal hátán, felbukott, megcsúszván a síkos talajon; a következő lovak patkói Watkins fejét bezúzták s e lovar eszmélet nélkül vitetett a kórházba. A díjat gr. Lagrange Royal Navarre lova nyerte meg, mellyért azonban 3000 frankot senki sem kínált. A Prix des Tribunes-ért tíz ló indáit, váratlan győztes lett M. Schikler Leuctres lova; a napot s ezzel az őszi idényt egy vigaszverseny zárta be. A lefolyt idény elég fényes eredményű volt; egy franczia ló a legnagyobb győzelmek egyikét vívta ki, a közönségben terjedt a sport e neme iránti érzék s a Société d' Encouragement bevételei a 200,000 forintot meghaladták. Tekintve e pénzügyi sikert, nem csoda ha verseny társulatok gombaként keletkeznek Francziaországban. Legújabban egy „nemzetközi versenytársulat" kezdte meg működéseit. Versailles mellett Porehefontaine terén alakított pályát, mellyen minden országbeli ló futhat; kényelmes szép állványokat, mázsáló, étkező, frissítő termeket készíttetett, paddockot állított fel s czélja a verseny minden nemét egyesíteni, sik, gát és akadályversenyeket, ügető, drag- és vadászversenyeket, sőt agárversenyeket is a terület azon részén, melly mint a francziák mondják, „természetes" állapotban maradt. A newmarketi octóberi második vorsenyszak. Lapjaink elébbi számában kivonatilag jeleztük már e versenyek nevezetesebb győzteseit; most maguknak az eseményeknek rövid vázlatára szándékunk áttérni s különösen feljegyezni Anglia legnagyobb liandicapjának a Cesarewitclmek lefolyását, mely verseny érdekre és a fogadások mennyiségére nézve alkalmasint a Derby és a St. Leger után következik. A Cesarewitch főkedvenczei Mail Train, Gratitude és a Calista-csikó voltak. Hetek óta más lóra alig is folytak fogadások s különösen a két elébbi ló tulajdonosai teljes bizonyosnak tartották részükre a győzelmet. Mail Train a híres idomár William Day tulajdona, ki nem titkolta azt, hogy e ló a kísérleti versenyekben az idomító istálló valamennyi lovát — s ezek közt Aureliant, Muezzint, Catch-em-Alivet stb. megverte. W. Day ebez képest nagyban fogadott reá s a versenyt annyi mint megnyertnek tartotta. Más részt Gratitude tulajdonosa W. Robinson, gazdag ausztráliai kereskedő szintén nagy összegeket tett lovára s példáját sokan követték. Limosina e testvére olly szép kancza, minő csak valaha nyereg alatt járt; de eddig azt hitték róla, hogy nincs benne szívósság s e miatt kis terhet kapott a liandicapben. Egy kísérleti futás azonban Oldminsterrel és Revolverrel az ö javára ütvén ki, ennek híre terjedt s Gratitude roppant kedvenczé vált. A Calista-csikó mint két éves jól futott, de a Derbyre nem készülhetett el. Tulajdonosa b. Rothschild rendkívül bízott benne s csak attól függeszté fel diadalát, jó kedvvel áll-e ki a síkra e szeszélyes ló. Thalestris kevéssel ezelőtt szépen nyert egy Triennial Stakest, Turcos azonban, az általa megvert második ló, olly rosznak bizonyult, hogy e győzelem az első ló becsét néni nagyon emelte s valóban tulajdonosán és ennek néhány barátján kívül más alig is fogadott reá. Igy