Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-10-10 / 28. szám

452 Daczára a sok lövésnek s fütyülő golyónak, az eredmény általán véve mégis csekély lett s ennek két oka volt; egy az, hogy az egyenetlen területen sort nem tarthatánk, másik pedig, hogy daczára a fényesen sütő nap hevének, erősen hátba fújt a délkeleti szél, minek következtében minden vad, daczára annak, hogy lomhán kelt mégis sokkal hamarább szimatolt bennünket a kedvezőtlen szél következtében, mint sem hogy szép látványnál egyéb haszon lett volna a kora riadásból vadásztársaimnak. — Tizenegy óra tájban érkezett rendetlenül szállingózva a társasság a vadásztanyára vissza, holott is a roppant hőség gyilkosan gyötrött mindenkit, — és a sátrak alatt is olly meleg volt, miszerint saját sátram alatt, fövénybe helyezett hévméröm 49 fokot jelezett. Három óra tájban újra megindult a vadásztársaság folytatva útját, mint reggel, de most több szerencsével; mert egy derék túzok, sok frankolin, és néhány zerge esett áldozatúl, sőt Leiningen Edének alkalma volt egy nőstény oroszlányt futamában láthatni, midőn a vadásztérről félre vágtatott az egyenetlen terület halmain keresztül. Az alkonyat egyszerre beállott, midőn egy sziklafal mellett húzódó vizmedenczét pillantánk meg, mellyből az eltikkadt vadásztársaság — mielőtt még óvhattam volna, nagy mohón kezdte szomját enyhíteni; csakhamar tiltakozám s óvtam azokat, kik még nem ittak, hogy ne igyanak mig a vizet meg nem vizsgáljuk, a mi lámpavilágnál megtörténvén láttuk, hogy a viz fehér nyálkával van bevonva, mely a hold kétes világánál alig volt fényes viztükörnél egyébnek tekinthető, közelebb vizsgálódás után azonban kitűnt, hogy az nem egyéb mint a nap hevétől teljesen poshadásnak indult romlott viz, melynek itala valóban betegséget okozhat és okozott is sok európai vadásznak és szolgának, kikhez az intés későn érkezett; benszíilött szolgáink közül egy sem ivott, hanem a mart hosszán, kezeikkel vájtak a nedves homokban gödröcskéket, mellyek csakhamar tele szivárogtak iható jó üde vizzel. Másnap hatkor reggel indulánk, s miután a követendő irány ugyanaz volt, mellyen tegnap haladtunk, a lánczsorban való vadászást folytathattuk és valóban folytattuk is, tele reménységgel,mert a viz martjain észlelt mindenféle állatnyomok jó sikert helyeztek kilátásba. Magam egy kinőtt hím oroszlány nyomait fedezém fel, de sajnos hogy nyomain haladva sem voltam képes ez állatfejedelmet szem elé kaphatni. A tér mindinkább változott s most már mind benőttebb és fákkal, bokrokkal teljesebbé válván, vadászainkat kisebb vonalra közelébb kelle össze vonnunk, nehogy egy némellyike eltévedjen; s ámbár ma sokkal több vadat sikerült felriasztanunk, az eredmény még sem lett különb a tegnapinál. Déltájban, midőn épen a déli órákra szánt pihenésre öszszevontuk vadász csatárlánczunkát, kellemesen lenett meg azon körülmény, hogy egy sycomorokkal és tamarisokkal szegélyzett mederhez jutottunk, mely valószínűleg egy beiszapolt s elhagyott ágya volt a Makizo nevezetű folyamnak, melly Massalithnál szakad a Verestengerbe. E helyütt találkozánk egy a Schokos-törzshez tartozó vándorcsapattal, melly egy nagy falka marhát, néhány tevét, szamarat és öszvért terelt maga előtt. A nök és leányok nemes szép vonásuak s deli testalkatúak; s nem ugyan tolakodók, de igenis szívélyesek voltak, mert alig találkozánk velők, azonnal egész vendég-