Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-30 / 27. szám

438_ A kapuszárnyak erős tölgyfából valók s gyönyörű vésményekkel és bronczmüvekkel gazdagok, mellyeknek tárgyai a lovagló iskola köréből vannak véve. Az egésznek hatása legnagyobb mérvben meglepő s nyílt bizonysága annak, milly nagyszerűt képes a lángeszű épitész felmutatni, ha a legkisebb részletek kivitelében is bű és ügyes kezekkel rendelkezhetik. A lovagló iskola benseje megfelel a külsőnek; szintén nagyszerű és meglepő s még meglepőbbé teszi egy körülmény, melly talán nem épen egyezik meg az épület jellemével és czéljával, de a melly az épités közben szükségessé vált. Szélessége t. i. igen nagy s eleinte úgy volt tervezve, hogy az egyik faltól a másikig szabadon terjedő fedél alá kerüljön. Kitűnt azonban, hogy a fedélzet roppant súlya a biztosságot így veszélyezné s ennélfogva most a középen kettős oszlopsor vonúl végig, a fölep tartására. Ezen oszlopok tömörek s lófőkkel és lovaglási merész jelképekkel ékesek. Az egész csarnok rendkivül jó hatást gyakorol a szemre, habár talán nincs is egészen öszbangzásban rendeltetési czéljával; mert — ha ezen oszlopok nem állanak is a lovaglási gyakorlatok útjában, de úgy tűnnek íel, s mindig hiba az bármelly épületben, ha a czélnak meg nem felelőül tűnik fel. Mindamellett azonban a Louvre Visconti-istállói valóban pompásak, fejedelmiek s az elébb emiitettekkel együttvéve Európa bármelly fővárosában nincs párjuk — s ha telvék és teljes tevékenység uralkodik bennük, minden leirási kisérlet meghiusúlna, melly vázolni akarná. N á n d r a Ábrahá m. A honi vadászatkedvelök nem rég egy ép olly érdekes tartalmú, mind díszesen kiállított műben az erdélyi vadászatok egy héroszával ismerkedtek meg. Ugyan e mü Erdély egy részét is ismerteti, de erre nézve csupán egy nagyobb mü töredékeit közölvén, a bérezes ország sok szép vidéke mellőzve maradt, holott — hála legyen Hubertnek — ezek nem csak érdekes vaddal bővelkednek, hanem olly vadászokkal is birnak, kik a megismertetésre eléggé érdemesek. Egy illy vadászt óhajtunk itt mi a nyájas olvasónak bemutatni. Nándra Ábrahám nemes család ivadéka, mintegy hatvan éves s olly jó izü magyar ember, minőt az Úristen még jó kedvében teremtett. Már fiatal korában hódolt a vadászati szenvedélynek s foglalkozása, melly leginkább fakészletekkel való kereskedésből állott, megizleltette vele az erdő gyönyörét s a vadászat élveit. Nem ritkán egy heti elemózsiával izmos vállain hagyta el hajlékát s a klopotivai vizén tova haladva, sokszor megállapodás nélkül nyomúlt fel a bánáti havasokig. A milly fárasztók lehettek illy utak, olly jutalmazók is voltak reá nézve vadászat tekintetében, legalább ö beérte az eredménnyel. Anyagilag nem épen a dúsgazdagok sorában áll ugyan, de a hasznot pótolja nála a szenvedély s ez most is minden alkalommal kitör, ha vadászat forog szóban. Gyermeksége óta a vadonban él, de azért ez nem birta kedélyét elhomályosítani vagy jószívűségét csökkenteni; nyilt jellem ö a szó teljes értelmében, jó szivének pedig világos tanúbizonysága az, hogy öccse gyermekei a vén Ábi bácsi térdein legjobban érzik magukat. Neki magának családja nincs; ő is, mint sok más ki az ei'dőt választja örömei színhelyéül, nőtelen maradt.