Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-30 / 3. szám

41 14. Azon lovak nevei, a mellyektöl a tétel vagy bánat be nem fizettetett, az év végével a „Racing Calendar" ban közzé tétetnek. 15. Az intézőknek hatalmukban áll kijelenteni, hogy azon — bár elsőnek beérkezett ló nem nyerhet, mellynek lovarjára világosan bebizonyul, hogy szánt-szándékkal más lovarnak útját vágni, lovát elütni, vagy bármilly határozott úton-módon versenyesélyeit rövidíteni akarta. A lovar, kit illy vétség terhel, az első esetben 25 font st. meg nem haladó birságot fizet, második esetben az intézők által meghatározandó időre a lovaglástól eltiltatik. 16. Ha a versenytér megmutatása s az akadályok kijelölése és megmagyarázása után bármilly zászló, árok vagy akadály helyeztetik az elébbiek közé: ez semmi kötelező erővel sem bír, ha csak az intézők, a versenytitkár, vagy ezek képviselői az indulás előtt különösen meg nem mutatták a változtatást vagy hozzáadást, valamennyi lovarnak, ki a versenyben részt vesz. 17. Ha valamelly ló vonakodik az ugrástól s az intézők meggyőződésére bebizonyítható, hogy a nézők egyike vezette át az akadályon, vagy a versenyben részt nem vett lovasok egyike ugratott előtte (has given a lead): az illyen ló, ha elsőnek érkeznék is be, nem nyerhet. Tyroli és bajor zergék és zergevadászatok. Midőn „zergevadászokról" beszélek, nem számítom hozzájok a kósza angolt a ki fajának sajátságos hevével eltökéli magát, hogy bármi nehézségek között s bármi áron vadászni fog. Bajorország gentleman vadászait sem sorozom ide. jóllehet közöttük sok főrangú, kinek zerge-falkái vannak, merészen és faradhatatlanúl üzi saját zergéit. Ez azonban kivételes dolog; legtöbbje inkább szereti a vidéken a könnyebb vadászatot rókára, nyúlra vagy szarvasra, semmint sok csalódással, nehézségekkel s veszéllyel járó űzését a gazella-nem egyik legharcziasabb faiának. A vadorzóra (Wildschütz) sem czélzok, mert ez törvénytelen vadász, jóllehet ha rokonszenvet éreznék a tolvajok iránt, abban bizonyosan a bajor és tirol hegylakókat részesíteném. Derék, erélyes, bátor ficzkók ezek, készek bármi veszéllyel szembe szállni, mellyek között nem a legkisebb az, hogy hébe-hóba egyik-másik csősz lelöheti, kikkel halálos ellenségeskedésben élnek — csak rácsattanthassák egy zergére rozzant, durva fegyverüket. Valóban kiváló szeretettel kell függniük a vadászaton s tán a vágy is dolgozik bennök, hogy tündököljenek kedveseik szemében, kik épen nem veszik rosz néven egy fiatal embernek, ha kissé a tilosban vadász; mert, hacsak nem indúlnak tömegesen, jobbára kevés csősz által őrzött területre szorítkoznak, a hol tehát zerge sem találkozik nagy számmal, s így egy illy kirándulásból remélhető haszon sokkal bizonytalanabb sj jelentéktelenebb, semhogy megérdemelne akkora veszélyeztetést. A tulajdonképeni „zergevadászok" az úgynevezett „jágerok", csőszök. Az erdŐszök és erdőmesterek gyakran épen nem vadász-emberek, van köztük a ki életében sem lőtt zergét, az ö főtbztjök számon tartani az elejtett vadat, jó karban tartani