Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-10 / 25. szám

403_ héz köd. Tizenegy óra tájban három pompás zergét láttunk a szirtek közt heverni, de nem juthattunk hozzájuk, így hát lefeküdtünk s estig vigyáztunk. Négy óra felé leszálltak legelni s nagy örömömre egy kis szakadékba mentek, hol megejtésök csaknem bizonyos volt. Oda lopózva s a szakadékba lesve mind a hármat egy nagy lapos szirten láttam fekve, mintegy 70 yardnyi távolságban. Kiszemelvén a legderekabbat, vállába küldtem golyómat s azonnal felbukott a vad; s midőn erre a többi felszökött, egyet nyakon lőttem s a mint tovább indúlt volna, egy második golyóval ezt is leterítettem ; a harmadik lövést sem kapva menekült. £z derék két ficzkó volt, szebbeket az egész idény alatt nem lőttem, vadászatomnak tehát méltó befejezését képezték. Szarvok hossza 43 — 44 hüvelyknyi. Az egész idény alatt összesen 58 vadra lőttem, e lövések közül 44 talált, 14 hibázott; a 44 közül 9 sebesülthöz nem jutottam, 35 zsákmányomúl esett. E vadak közt volt 4 mosusz-állat, 1 szarvas, 10 kőszáli zerge, 15 veres meg 2 fekete medve. Társam 7 kőszáli zergét, 1 mosusz-állatot, 1 szarvast s 9 veres medvét ejtett el ezen idény alatt. A baden-badeni lóversenyek. Az angolt évenként s többnyire ősz felé pihenés vágya lepi meg. Foglalkozott légyen bármivel tíz hónapon át: akár valamelly club ablakából bámult ki az utczára; akár torzképeket rajzolt a külügyi hivatal papirosára; akár ő felségét kísérgette Windsorba és vissza, akár a börzén speculált vagy a gyárt igazgatta: ősszel pihenésre van szüksége s ezt saját módon keresi. Neki se az olasz dolce far niente, se a párisi fényűzés élvbajhászata nem kell. Megy begyeket mászni, szarvast cserkészni, grouset gyilkolni, folyamon fel evedzni s minél több és nagyobb nehézsséggel kell küzdenie, annál tökéletesebb a pihenése. Mert a mit ö pihenésnek nevez, az csak életmódjának változtatása s a helyett, hogy tehetségeit két hónapi renyheségben rozsdásodni engedné, inkább köszörüli és fényesíti az irány és feladat különszerüségével. Az utóbbi húsz év alatt a délnyugati continens nyüzsgött az angol utazóktól. Nagy részük magával vitte édes anyanyelvén kivül.boni szokásait, hajlamait, Ízlését, különczségeit; s az idegen népek, mellyek közt utazott, ezeket kibányászni hamar megtanulták. A grandé route utazó englishmanjét nem bámulják többé a svajczi és német parasztok, kezdik érteni szótárát s ez legalább is ér annyit, mint azon angol beszéd, mellyel öt Calais és Konstantinápoly közt minden szálloda kapusa fogadja. Az idén azonban feltünőleg kevés angol úr fordúlt meg a continensen. Az aristocratia, melly ezelőtt a Rajnát, Svajczot, Olasz és Francziaországot elözönlötte, hátat fordított nekik s vagy új vidékre ment, vagy bérlőit és választóit látogatja. Luczern, Zürich, Interlacken, Thun sat. néhány lady és gentleman kivételével, másod és harmadrendű touristával van tele, söt a múlt évihez képest még ezek száma is megfogyott s a table d'hőte nemzetközi hangzavarában a német és franczia nyelv érvényre vergődött. Nem lebetlen, hogy négy öt év múlva e regényes szép tájak visszanyerik eredeti egyszerűségüket s bátran mehetünk oda, a nélkül, hogy minden lépten nyomon egy egy cockneybe vagy különczbe kelljen botlanunk.