Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-10 / 25. szám

398_ miután a tápéi tiszaszabályozási töltés túlsó oldala felől 180 lépést feléje baladva megloptam. A marosmenti erdők ősszel télen nyulat, rókát, vadmacskát, s néhány őzet is rejtenek. Ez utóbbi a Maros jegén át téved ide gróf Nákónak csanádi szintén marosmenti erdejéből, de csak egyes vadászok kisértik meg szerencséjüket e ritka vadra. — Az itteni rókát, vadmacskát és nyulat cserkészve vadásszák, — tavai kivételkép két kopó volt Szegeden, melly a nádba begyakoroltatván, több rókát hajtott elénk. Illy vadászatok leirása pillanatnyi érdekű levén, tüzetesebben nem irom le. Főélvet nyújt a marosmenti ligetekben s az erdők szélein augustns havában a vadgerle vadászat. Mint már emlitém a nagyistváni cserjésnél, Szeged környékének tisza és marosmenti erdeit Szent-István napja körül e vad százezrei látogatják meg, különösen a marosmenti erdőket. Virradatkor az erdők száraz fáin szeretnek gyülekezni, mintegy légyottokat adva egymásnak. Itt körülbelöl reggeli 6 óráig dangubáznak (hajósok kifejezése, annyit tesz mint: vesztegelnek). A hajnal előtt kelő vadász, egy száraz vagy ritkás lombozatú nagyobb fa előtti bokorban elhelyezkedik, s a fára telepedőket lövi. Hat óra után kiszáll a vadgerle az alföld kalászdús téreire, s tele szedi begyét búzával vagy kölessel, A ki kedvencz kikötőhelyét megjegyezte, az ennek közelében ásott gödörből vagy a mellette levő vontató mellől, vagy kukoricza széléből ültében vagy röptében löheti a vadgerlét reggeli hat órától nyolczig, vagy délutáni négy órától hatig. Reggeli nyolcz óra körül telt beggyel visszahúz e madár az erdőbe. Illyenkor az erdő tisztásain röptében lőhető. De meglehetős fedetten álljon a vadász, mert különben az őt észre ve vő madár megváltoztatja húzása vonalát, vagy olly gyorsan kerüli ki a lővonalt, hogy lehetetlen reá lövést csak koczkáztatni is. Ez idén valamivel korábban költöztek el e fecskék, ugy jóval elébb jöttek meg a vadgerlék, mellyek nagy tömegben csak két hétig tartózkodnak e vidéken. Igy Sz.István napján már itt volt a gros-ja, s azért siettünk is e napon a Maros jobb partjára, mellyen keskenyebb az ártér, tehát az egyes ligetek is, s minthogy ezek a Tiszától egész a marosmenti nagyobb vetyeháti és makai erdőig több helyt megszakadó, egyenes vonalban levő erdőfoltokat képeznek, ezek felett végig húzott a gerle, húzott pedig szokása ellenére öt órától tízig folyvást, talán akkor érkeztek e tájra, mit onnan következtetek, hogy egyeseket kivéve a legtöbbnek nem volt búzával telt begye. Az első erdöfoltnál kezdtük, de ezt félóra múlva elhagytuk, mert a fák nagyobbak levén, magasan repültek a galambok, s azonfelül a nagyot esö vad esésbelyét a nagy fák miatt nem lehetett jól megjegyezni. — Alább mentünk tehát. Ez kedvezőbb pont volt, egyrészt hosszabb a liget, tehát nagyobb húzásvonalt ad, másrészt kisebbek fái és bokrai s közelebb esik a nagy erdőhöz, itt tehát alantabb, sűrűbben és messzebbről kivehetöleg húzott a gerle és az eséshelyek is megjegyezhetőbbek voltak. Az eredmény tökéletesen kielégített, mert hárman hét órától fél tízig negyvenhatot szedtünk fel, lőttünk ugyan összesen hatvannégyet, de a többit az itteni amerikai sűrűségű fűben nem lehetett megtalálni. Délután három négy óra közt ismét kijár a galamb a búzaföldekre, s ott marad hatig, innen jól lakottan a Maros és Tisza partjaira búz, iszik és éjjeli szállására tér.