Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-10 / 25. szám

396_ Lehetne biz oda menni a délkeleti vaspályatársaságnak a belváros alsó szélén épült vashidján, ha ezt az ország vagy hazai társulat építette volna, mert ezek úgyhiszem nem tisztán 600 ölnyi Schien-utnak készitették volna ezen époly remek, mint nagyhírű hidat, de alkalmasint lovas kocsik és gyalogok számára is alkalmaztatták volna. Történtek ugyan eziránt a hídépítés kezdetekor lépések Szeged város hatósága részéről az államvasuttársaságnál, de ez sokkal többet (úgyhiszem másfél milliót) követelt a hidon alkalmazandó kocsi- és gyalog-pályákért, mint a mennyit az ekkor már elszegényedett Szeged város fölajánlhatott volna, és igy ha állandó hidat akarna a hatóság építtetni az ingatag vizállású és a Dunánál hamarabb befagyó Tiszán, kényszerülend a mostani hajóhíd környékén építtetni egy fa-, kő- vagy lánczhidat, ha valahogy elbírhatja. — Pedig be jól illett és elkelt volna egy kocsi és egy gyalogút azon 70,000 mázsa terhet mocczanás nélkül elbiró vashidnak, melly most e nélkül mintegy élettelenül pompázik ég és föld közt a Tisza felett! Az új-szegedi határt a délkeleti vaspálya bánáti folytatása két részre, a vashíd feletti és alattira választja. A felsőbe esik a község, továbbá a szegedi népkert vagyis városliget az abban épült lövöldével, végre ezek és a Maros töltése közé a városi csorda legelője, úgynevezett csordajárás. Itt tehát nincs vadásztér, hacsak a városligetet nem nevezzük el annak, miután öt évi fenállása óta majd minden ősszel találtak s néha lőttek is benne erdei szalonkát, melly tavasszal Szeged környékét egészen kikerüli. Mondják ugyan, hogy a városligetben sürün szoktak húzni egyéb Schnepfek, de ez nem vadász észlelet, tehát egy svábközségi pap szerint „da soll sich die Obrigkeit dreinlegen." Igy a vasúti hid és töltés jobb oldalára kell áttérnünk, mellytöl le a tiszai és kamarai töltések közt nyúlik egész a vedresházi erdőig, Új-Szeged határának 1900 holdnyi alsó része. Ezelőtt többnyire rét volt, most már csak alsó sarkának a Tisza felőli oldala az, s ennek eres völgyületeiben havas tél után vagy nagy földárak mellett vannak hó vagy vadvizek, s ezek szélein a sárszalonka három keresett faja, bennök pedig kacsa s egy-egy szárcsa, felettök nedves években junius haváig láthatni átvonuló ludat, kacsát, batlát, s ha a jó esély úgy hozza magával, lőhetni is reájuk, mert sok vad alkalmasint jól emlékezik még azon időkre, midőn e téren háborítlanúl úszhatott és gázolhatott, s igy minden évben megnézi nincsen-e már ismét viz régi tanyáin, azért húz erre, de azért is, mert a Tisza mente természetes húzásvonala a vizi vadak millióinak ősidőktől fogva. Ezen tér tehát most már legjobb repcze és búzatermő föld, s mint illyen leginkább fürjek tanyája, s ha a bánátban nagyobb a szárazság, ide, mint illyenkor minden folyóhoz, húzódik a fogoly és a nyúl is, s mert a városhoz legközelebb eső vadásztér, itt vezettetnek he a vizslák tavasszal a réten, augusztus havában a tallókon. Igy 1862-ben e kis térnek alsó felén öt kirándulásom eredménye 121 fürj, három nyúl és két fogoly volt, a foglyokat már előttem kipuskázták, de a fürjeket nem lehetett, mert naponként szaporodott e száraz évben az állomány annyira, hogy bárki jött légyen ide fürjezni, minden kirándulás után fegyverét ki kellett mosnia. Ez, ismétlem a nyári szárazság következménye volt, mert más időjárás mellett nem húzódik a vízhez a vad

; s mert különben a fürjeket juniusig nagyon kinusztitják e térből a paraszt-