Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-30 / 24. szám

386_ „6 csak magán értesítés végett írt neki a dologról s épen nem hogy vád kerüljön ki belőle." — Erre még végül Bateman lord nyilatkozata következett, melly szerint „ö egészen ki van elégítve, mert kellő módon bocsánatot kértek tőle," — s igy azzal végződött az ügy, hogy azok apologizáltak, kik ezt egy harmadiktól követelték. A franczia eset következő: — a vincennesi Prix d'Eté handicapnak Egmont és l'Africain (azelőtt Falendre) olly határozott kedvenczei voltak, hogy — kivált együtt véve a mezőny ellen—kettőt egyre fogadtak mellettük. E bizalom még a verseny napján is tartott s csak kevéssel a futás előtt rendült meg. Bizonyos hirek kezdtek szállingani, hogy csalás van a dologban, mert a lovak tulajdonosa nem akar nyerni s mig maga színleg fogad lovaira, addig megbízottjai komolyan és nagyban fogadnak ellenük. A kedvenczekre fogadók erre aggódni kezdtek s most már ellenök igyekeztek fogadni, de im 3-at 4-et se fogadtak el l-re azon lovak ellen, mellyek mellett ök 2-őt tettek egyre. Illy körülmények közt természetesen rézsen állottak az illetők s vigyáztak a lovakra és a lovaglás módjára. Az eredmény az lett, hogy [Egmont rosz harmadiknak ért be, l'Africain feltartatott s a nyertes egy közepes ló lett, Magenta, mellyre 12: 1 álltak a fogadások. A közvélemény annyira felbőszült a híresztelt csalás ellen, hogy a versenyválasztmány vizsgálatot tartott s a vádlott felek és sok tanú kihallgatása után azt az egyhangú ítéletet hozta, hogy M. Vaillant, l'Africaine tulajdonosa, el van tiltva a versenyezhetéstől 1865 január 1-éig; Lamplugh, ki Egmontot és Collins, ki l'Africain ot lovagolta, e két jockey a mondott ideig el van tiltva a lovaglástól, idomitástól, vagy a versenyekben részt vehetéstől; Egmont és l'Africain pedig a futástól szintén január 1-éig. A választmány nem emliti ugyan az ítélet indokait, se a vizsgálat eredményét: de hiszen az ítélet maga szól s nincs szüksége commentárra. A goodwoodi lóversenyek, Az idei goodwoodi lóversenyeket nem annyira a sport kitűnősége, mint az tette nevezetessé, hogy a trónörökös és neje jelen valának, kiknek tiszteletére aztán az angol aristocratia legnagyobb részén kivül roppant néptömeg özönlötte el Richmond berezeg gyönyörű parkját, hol a versenyek évenként tartatnak. A mezőnyök azonban — az egy „Steward's Cup" kivételével —• kicsinyek voltak, mi abban találja megfejtését, hogy a júliusi forró napok alatt az idomító helyek annyira kiszáradtak, miszerint sok tulajdonos jónak látta megszűntetni egy időre az idomitást a kemény pályán s ez ok miatt lovait se küldte Goodwoodba. De az események se birtak valami különös érdekkel, fogadásokról hallani alig lehetett s átalában az angol sportlapok megjegyzik, hogy egy idő óta szembetünőleg csökken a fogadási hajlam s maholnap értekező czikket lehet majd írni: „A fogadások hanyatlásáról és bukásáról." Mindamellett a julius 26-án kezdődött versenyek négy napja elég élénken folyt le; mi e helyt csak a nevezetesebb eseményeket vázolhatjuk. The Stevárds Cup handicap, 400 sov. dij, fél mf. három éves és idősb lovak számára 89 aláirás. Lord Westmoreland 4é. p. k. M a r i g o 1 d ap. Teddington 7 st. 6 f. . . . Morgan 1 Sir J. Hawley 5é. A r g o n a u t 8 st. 8 f, . . . . . , . . . . AYells 2