Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-30 / 3. szám

36 pillantá üldözendő nyulát s az érte futott versenyben gr. Vay Ábrahám Szajna agara lett a győztes. Következett a második pár s a második nyúl, mely fektéből kiriasztva, miután a versenyzők egyike hirtelen megtámadta és háromszor érte, vetésre tért, hol pár száz ölet haladván, annyira elhagyta üldözőit, hogy ezek elől minden további érés nélkül, az onnan négy dülőnyire fekvő erdőbe menekült. A társulat alapszabályai értelmében, mint frissen lebocsátott agarak nem számolván be a nyúllal, leejtetteknek nyilváníttattak. Minden figyelem a harmadik pár agár futására volt irányozva, mintha már a sors is úgy akarta volna, hogy a reményteljes két kedvencz kerüljön össze. Megindúltunk tehát — Retsky Andrásnak már e lapokból ismert Csipke és Gulácsy Imrének a múlt Avben billikomot nyert Gyöngyös agaraikkal. Hosszas keresés után végre a feszült kíváncsiságnak elég tétetett, de nem az ítéletet hozandó bíráknak, mert az első nyúlon a csekély vagy semmi különbség miatt a birák ítéletet nem hozhattak s a tulajdonosoktól azt kívánták, hogy tovább futtassák agaraikat, annál inkább, mert ezek tartatván legjobbaknak, egyiknek a másik fölötti előnye biztosan megtudandó. Új futás történt tehát s a második nyúlon Csipke jobbságát mondták ki a birák. Következett a negyedik pár — Holló és Fecske. Az idő délutáni három óra, már már esteledik is, még mindig keresünk és nincs nyúl. Végre, helyből és időből kifogyva, tanya, szőlő és vasútvonal közé jutunk, ez utóbbin innen még egy harmadfél öles csatorna is gátolja a tovább haladást. Egyikünk figyelmeztetésére, hogy vigyázzunk, mert a hely ollyan hol nyulat ugraszthatunk — kissé széjelebb menve, csakhamar felugrik a régen, de nem illyen helyen várt üldözendő vad. A színre is csaknem egyforma két agarat (mert azt esthomályban a pörkölt kávészín barna is feketét mutatott) szemmel kisértük a raig csak lehetett; Holló kétszer, Fecske egyszer érte a nyulat. Ezután mint minden illyes helyen, úgy itten is, a búvó helyet kereső nyúl csellel próbálgatta tévútra vinni ellenét, be és ki ugrált az árokban, az őt szemmel tartó üldözők miatt azonban czélt nem érve, beugrott az említett csatornába, honnan még kimenni is láttuk —• elől Holló, utána Fecske. A csatornán senki sem mehetván át, az agarakat bevárni volt szándékunk; két nyíregyházi agarásztársunk azonban leszállván lovaikról, átmentek gyalog felkeresni az agarakat. A birák eközben elhatározták, hogy ha előkerül a nyúl — miután[Holló ment. elől és több vágást is tett, fennmarad; ha pedig nem hozzák el a nyulat, úgy mind a két agár leesik. A nyíregyháziak nemsokára nyúllal kezükben érkeznek meg s a birák kérdésére azt felelik, hogy juhászok állítása szerint Fecske, Hollót jóval elhagyva, fogta el a nyulat. A birák egyike új futást indítványoz, a második beegyezik, a harmadik azt vitatja, hogy a látottból ítélni s így Hollónak fennmaradni kell. Mikor pedig másnap ezen ítéletért megrójják az új futást indítványozó birót, ez azt állítja, hogy ő nem ejtette le Fecskét, de tulajdonosa reggel nem hozta ki. (Nem, mert azt hitte, hogy megelőző napon a harmadik biró véleményébe beegyezett a más kettő, mert egyik sem felelt rá; — tehát félreértés).