Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-20 / 23. szám

375_ sabb békével hagyni, mert ha nem is liivásával, de jelenlétével bizonyosan több pajtást csalogat oda. Láttam újonnan érkezett, még hitvány karban levő mocsári szalonkákat épen olly gyorsan, röpülni s ép olly különös módon csapongni, mint ez a közönséges szalonka szokása, noha úgy szem elől nem repül el mint ez utóbbi, ha megriasztják. Hamar fölszedi magát, egy heti jó élés meg nyugalom, s egész Falstaffá liízik. Illy énkor nehezen kap szárnyra és csakhamar lerepül. Asztalra ízesebb madárliús nem kerülhet, mint a mocsári szalonka. Illően elkészítve, nem mérközlietik vele sem a fürj, sem a fajdtyúk, sem bármi más kedvencz falatja a nyalánknak. Kövérségüknél fogva meleg időben igen bajos őket tartani; forró augusztusi napon gyakran még útközben el kellett őket dobnom. Néhány barátim azon okos gondolatra jöttek, hogy félig megpörkölték a madarat és szalonna közé rakták s így küldték Angolországba; illy módon két-három hétig sem romlanak meg. Vegyes. — Silvery Star, mellyet gr. Kinsky Octavian a múlt hó végén vett Agliában, 8 éves irlandi félvér sárga kancza, származása ismeretlen, csak akadály versenyekbenfutott. —• A kisbéri cs. k. kat. ménes gr. Henckel Hugótól megvette Ephesus hágó mént, mellynek ap. Epirus any. Enterprise és Charmian anyakanczát pej ménesikajával Ephesustól. A csikó neve Rooksnest. — A Goodwood-Cupot franczia ló nyerte Dollár pej mén ap. The Flying Dutchman any. Payment, tulajdonosa M. Lupin. Futott még: East Lancashire, The Ranger, Little Stag, Stradella, Lord Zetlaud s ezek közt Dollár meglehetős könnyen nyert. Bővebben a jövő számban. — A doberani vadászverseny győztese Longrange, tulajdonosa gr. Esterházy Miklós, lovagolta gr. Stockau kapitány. — Hiúzok Ungban. Pár hét előtt ungmegyei Jéna helység pásztora éj idején zajt és mozgást vévén észre a legelő marhák közt, oda sietett s egy ökör lábai alatt egy körülbelől macskanagyságú állatot pillantott meg, mellyet az ökör egész erejével taposott s a földhöz szegezve tartott. A pásztor addig ütött a nyávogó kis állat fejére, mig élet volt benne s másnap reggel az ott lakó erdészhez vitte, kinek szeme szája elállt, midőn a kis állatban h i ú z -kölyökre ismert. Ez tehát — irja gróf Sztáray Antal — nyilván megczáfolja a balvéleményt, hogy a hiúz csak vándorként jő hegyeinkbe ; bizonyos e szerint, hogy itt tenyészt és kölykezik is. Azóta három ember folyvást kutatja a hegység minden zugát, hogy fiatal hiúzt élve foghasson s vele a pesti állatkertet gazdagíthassa. — Fehér erdei szalonka, — irják Düsseldorfból a "Jagdtzt"nak — lövetett az idén Duisburg mellett, esti lesen Spee gróf egyik vadásza által. Csőre, szeme és lába közönséges színezetű volt, a fénynélküli száraz tollazat tiszta fehér alapon tökéletesen kitünteté a szalonka tollának szokott rajzát kissé sötétebb színben. E rajzot különben csak közvetlen közelből lehetett kivenni: kissé távolból az egész szalonka piszkos fehérnek látszott. Csőre tövében kis kidudorodás látszott, melly alkalmasint régibb lö-