Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-20 / 23. szám

370_ forgató katonát, mellyek úgy peregtek mint a madárijesztők a búzaföldön, s meg van a gyönyörű mulatság, mellyel a szundzsab kormányzóját megtisztelték 1863-ban. Visszatérőben a szokásos csónak-versenyt szemléltük meg; az evezők jól megáztak, mi épen nem volt kellemes, hideg éjszakán. Három napi mulatással Seranuggerben untig beértem, s fölkeszülödvén, ladikon fölmentem Islamabad-ba. Az egyetlen említésre méltó dolog a második nap délutánján történt. Ladikom ágyára dőlve olvastam, midőn egy vízi kígyó veti be magát s kezdi elfoglalni ágyamat. En s velem együtt a ladik többi népsége a más oldalon kiugráltunk a szerencsénkre nem mély vízbe; de csakhamar összeszedve magunkat támadáshoz fogtunk s nem sokára leterítettük vendégünket. Nagy kígyó volt, de úgy hiszem egészen ártatlan. Késő este értünk Islamabadba s megszálltunk a serajban. Ez egyike a nagy sál-gyártó városoknak. A seraj gyönyörűen fekszik a parton, de szörnyű hideg, miután nyílt szérű módjára van építve. Most ujat s nagyot építnek tágiából, mi nagyon alkalmatos lesz, mert a helyet csaknem valamennyi kasmíri utas meglátogatja; aztán a Dzsumma felé vivő azon útba is esik, mellyen a maharadzsa csupán családjának és seregeinek engedi a járást. Innen Insiu-ig, melly az első falu Wurduruban, erős három állomás, s át kell kelni a 11,600 lábnyi magas mergan-hágón ; az innenső oldalon a kapaszkodó rövid és meredek, aztán hosszú út következik a havon. A Wurdurm völgye magassága 8— 9000 láb, a folyó melly hasítja a Chenab-ba ömlik, s voltaképen ennek nyugoti főága. Insintől néhány mértföldnyire föleveztem Gumbur Nullah-ig, a hol egy darabig vadászni akartam, de ugy találtam, hogy X. kapitány, ki engem szer szundjal-ban hagyott volt, ezt megzavarta; épen akkor volt vissza indulóban Seranugger felé. Betegeskedvén, csak két kis kőszáli zergét, öt medvét meg egy szarvast ejtett tizenegy nap alatt. Egy nap fölrándultam a hegybe s egy nőstény kőszáli zergére meg fiára akadtam ; soká szemmel kisért, mert dugaszban nem közeledhettünk hozzá. Végre el-legelésztek szemünk elöl s mi folytattuk utunkat a sziklák között. Épen fölkapaszkodtam egyikére, melly a többiek fölött uralkodott, midőn egy kis hím kőszáli zerge ballagott el mintegy 30 yardnyi távolságban a nélkül, hogy észrevett volna; de mielőtt puskámat rá szögezhettem volna, eltűnt egy szírt-gerincz mögött. A sikarri biztatott, süssem el fegyveremet a sziklának, a zerge majd visszafordúl hogy megtudja miféle zaj ez. De minthogy a vad kicsi volt, nem akartam egy lövéssel a többit elriasztani. Kevéssel odább két derék bakot láttunk alattunk, de míg a bozótban lefelé kúsztunk hogy lőtávolba ejthessük, egy nőstyén meglesett s fütyülni kezdett; a falka, mintegy 30 darab, s közte 8—9 derék termetes bak, megriadt s a meredek más oldalára iramodott mintegy 180 yardnyira tőlünk. Mint a négy csövet utánok lőttem, s az utolsó golyó úgy látszik megtalálta az egyik nagy bakot, mert botorkázott s csaknem felbukott, aztán elszakadván a falkától, más irányban s lassan ballagott tova. Nyomába jártunk a milly gyorsan csak lehetett s körülbelül egy mértföldnyire követtük, de nem látván vért, azt következtettem, hogy a golyó csak melléje csapott s megijesztette. Délután kemény hózivatarban két szépen megtermett bakot vettünk üldözőbe, mellyek jó magasan legelésztek egy meredeken, de eltűntek mielőtt közelökbe érhet-