Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-10 / 22. szám

359_ A fekete gólya. Julius 22-én a Sopron-Mosony megyei hanságban fekvő kapuvári egererdőbe menvén kacsákra, a vadásztérre érkeztemkor hajósom értesít, hogy a nevezett erdő egyik tava körületén néhány nap óta egy különszerü s általa — daczára 25 évi pásztorkodásának — eddigelé soha nem látott nagy fekete madár tartózkodik. Hajósom ezen jelentését pedig annyival is inkább figyelemre méltattam, minthogy a „hanságban" tartózkodni szokott szárnyasak körüli ornithologiai ismereteiről már több izben meggyőződhettem. Ezért azonnal felkértem : vezessen engem mindenek előtt azon helyre, hol ő az említett fekete madarat látta volt. A hajós, kérésemnek a legnagyobb készséggel engedve, s a fekete madár feltalálása iránt a legvérmesebb reményeket táplálva, nagy sietve a nevezett erdő egyik legvizenyösb részébe vezetett, s alig hangzának el ajkáról a némi rémületes hangjelzéssel kiejtett szók: „itt tartózkodik ám", a midőn nagy bámulatomra csakugyan mintegy 60 lépésnyi lőtávolban — nem egy — hanem két előttem ismeretlen nagy fekete madár emelkedik fel előttem, a fák lombjai között. Észlelésére annak, hogy minő madarak lehetnek, természetesen idő nem jutott, hanem fegyverem azonnal dördült, s az egyik a földre hullt. Kíváncsian hozzá ugortam, megtudandó, váljon minő madár lehet, s habár első tekintetre ismeretlennek tünt is fel előttem, közelebbi megvizsgálás után azonban csőre, lába és teste alakja azonnal elárulták az idegent, s benne a fekete gólyára ismertem. Miután pedig e madárfajt a mi vidékünkön még eddig nem látták: megjelenését hajlandó vagyok a rendkivüli időjárásnak tulajdonítani, majdnem valószínűséggel merem állítani, hogy megjelenésük túlságos nedves időjárás bekövetkezését jósolja; s ha bár ezen gólyafaj a Tisza vidékén — úgy hiszem — nem épen a ritkaságok közé sorolható, de talán igen nagy számban ott sem mutatkozik, s mellette a természetrajzokban is csak igen felületes leírására akadhatni: ennélfogva bátorkodom a tiszavidék szakavatott vadászait és ornithologjait tiszteletteljesen felkérni, hogy tapasztalataikat ezen madárfajról (melly csőre és lába haragos vörös s tollazata fekete zöldes színezeténél fogva méltán a legszebbek közé sorozható), a Tiszavidékén való megjelenéséről, életmódjáról, szóval természetrajzi sajátságairól a „Vadászlapban" közzétenni szíveskedjenek, hogy ekkép vidékünk lővadászai is alaposan megismérkedve ezen nálunk bizonyosan csak nagyon ritkán megjelenő szárnyassal, ne legyenek kénytelenek csupán kíváncsiságból, illetőleg tudvágyból -— mint én — fegyver durranással fogadni ezen, a mohamedanusok által szentnek tartott s rendesen nálunk is minden vidéken kegyelettel üdvözölt madárfajt. R#t h József. n A f a j d t y ú k. Nagy számmal találkozik Archangel, Vologda, Viatka, Perm sat. tartományok erdeiben, s bőven van Sz. Pétervár vidékén is. Valamennyi szárnyas vad között a fajdtyúkot legnehezebb megközelíteni. A fiatalok, a vén tyúk vezérlete alatt a nyíres vagy fenyves legsűrűbb, legjárhatlanabb részében tartózkodnak nappal, s jóllehet a vadászati idény elején olykor az erdő-széleken is mutatkoznak, csaknem lehetetlen ezélba venni — szörnyen boszantó madarak,