Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-10 / 22. szám

355_ mellyben megérkezésünk első órái lefolytak, mindazonáltal sikerült mindannyiunk serény munkájának némi rendet eszközölni és elhelyezkedni. A herczegnö lakása körül ütöttük fel sátrainkat, mellyeknek nagy része csak 24 órára volt szolgálatot teendő, — mert a további utazásra azokat ismét felszedtük, ezekután az estebéd elkészítéséhez láttak az illetők, melly végre feltálaltatott, s de tömérdek szecskő, prü­csök és mindenféle bogár hívatlan megjelenése és szemtelen tolakodása által sok tré­fára adott alkalmat, úgyannyira, hogy e sok hívatlan vendégnek úgylátszik több gyö­nyörűsége tellett a vacsorában, mint a fáradt utazó társaságnak. Többnyire rendetle­nül álldogáltunk és földre telepedtünk, sem székünk sem asztalunk nem lévén elég, ekép valóban mulatságos benyomást tőn mindnyájunkra — azon valódi harcz és hada­kozás, melly a tolakodó állatok ellen folytattatott, annyi mulatságos jelenetre adott alkalmat, hogy fáradság és nélkülözés feledve lett s a vidámság, tréfa és nevetés an­nyira elfoglalt mindnyájunkat, hogy egész utazásunkban ezen estvét említhetem mint legvidámabbat és legkedélyesebbet. Ezután örökét állítottak fel, elfoglalták nyughelyeiket, s az álom karjaiba me­rültek volna, ha a tropikus égövezet éjjel ébredő ezer állatának hangja, lármája, zaja, éneke, zúgása és fenyegető körülrajlása megengedi vala. Eleven ecsettel festi az iró herczeg, az eltöltött első éjnek kényelmetlenségeit, mellyben egy hiéna közelgése által lettek felriasztva, de nem láthatták s még kevésbbé lőhettek reá. — Reggel virradóra a mi csalogányunk énekéhez hasonló ének ébreszté fel a her­czeget s nem távol fekhelyétől egy fán pillantá meg a zengő madarat, melly olly ked­vesen emlékezteté szép hazájának repülő troubadourjaira, s ime e madárka paradi­csom madár volt, melly párjával együtt üldögélt és dalolt. A herczeg Paradies-Wittven­Vogelnek nevezi s azt is megjegyzi, hogy párdalban zengett a kettő együtt. Az egész nap elhelyezkedési, építkezési, bebutorozási, s több efféle nagy mun­kákkal volt elfoglalva, s a hölgyek is saját málháik kirakatásával foglalkozván, her­czegünk elhatározá, hogy ezen időt vadászszenvedélyének szenteli, egyszersmind kémszemlét tart a környéken. Hohenlohe és Leiningen herczegekkel együtt fegyvert fogtunk — irja a her­czeg — s éjszaknyugoti irányban indulánk, az első kínálkozó hegyoldal felé tartva, de csakhamar három felé oszoltunk, miután mindegyikünk külön saját nézete szerint és saját kezére akarta a vidéket kémszemlélni. (Folytatjuk), Vis ontai. Bajor és tirol zergék és zergevadászok. (V ége). Miután több napot elvesztegettem s nyomát sem láttam a zergének Scharnitz­ban, a főerdész tanácsára Leutasche-ba mentem, 5 mértföldnyire tovább, honnan há­rom ott lakó császári vadász kíséretében kirándultam a két órányira fekvő Gleisthalba. Az este már késő volt vadászni, tanyát ütöttünk hát egy kunyhóban, honnan egy óra alatt elérhettük a vadászterületet. Ezen éjszakánál kényelmetlenebbet, mondhatom, egész életemben nem töltöttem egyet sem. A kunyhó területe nem volt több 8 négy-

Next

/
Thumbnails
Contents