Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-10 / 22. szám

350_ nem száraz évben olly dúsan tenyész a fogoly és nyúl, bogy több vadász is eleget lőhet belőlük. Atalában Szegednek csak két erdeje nyújt élvezetesb vadászatot, de csak is e két vad tekintetében, és pedig a csöngelei és az ásotthalmi. Söt az elébbi legháladatosb, mert a felső városi határnak csúcsába esik, hol már ritkább a tanya, tehát a vadorzó is, s ezt az erdő szélén lakó városi erdész könnyebben ellenőrizheti. A városi gyalogpuskásnak pedig jó fél napot kellene gyalogolnia, bogy foglyát vagy nyulát a másik félnapon megtalálja, s éjjel, vagy a harmadik fél napon haza vigye. Ide tehát csak kocsin jöhetünk, ezen is öt óráig tart az utazás idáig, igy rendesen a vadászat előtt délután szoktunk augusztus vagy septemberben ide rándúlni s a városi erdészlakban, vagy kedvező időben udvarán ütünk tanyát s üritjük az éléstáskákat, pinczetokokat, vagy a kedves kulacsot. Zene hiányában kedvencz dalaink éneklése közt ürítjük illyenkor poharainkat, mesélünk, adomázgatunk s tiz tizenegy óra felé a társaság örege az erdészlakban található ágyakba, ifjabbja az udvaron levő szénára vagy szalmára fekszik. Másnap hajnalban aztán a 20 holdnyi cserjésben vizslával cserkészünk, egy vonalban fel s alá járva, s ezt addig ismételve, mig a foglyokat a cserjéből az erdő északkeleti oldalán levő kukoriczákba nem zavartuk. Itt tovább üldözzük s a vad rendesen az erdőbe menekül vissza, hová a még ki nem fáradt vadász ismét követi, mig az éhség öt is az erdészlakhoz csalja, hol délutáni bárom órakor a nyugoti sarok-szobában házias ebéd várja, melly alatt a vadásznak sajátos, kedélyes s humoros társalgása űzi el a városi fáradt vadászoknál igen hamar jelentkező álmosságot. Ebéd után a majsa-szegedi országúton hazatérünk. Ezen út valaha kitüleg jó volt, s annál kitűnőbb, mert az alföldi homoktengeren, gyepet kivéve, ritkaság, söt lehetlen jó útra akadni. A talány megfejtése kővetkező: mint emlitém, az alföldi homokos talaj közt sok a szikes föld. Ez felette szilárd csaknem vízhatlan anyag, s a víz csak annyiban szükséges reá, bogy elporzását akadályozza, mint a kiégett kőszénét, mellyel ez idén Burgett Nándor úr, a szegedi kiviteli gőzmalom igazgatója az esős időkben csaknem feneketlen Laudon utcza egy részét nagylelküleg saját költségén feltöltetvén, ez utczarész jobb lett, mint a város bármelly kövezete. Igy a majsai országút szikkel töltetvén fel, sok évig jóságra bármelly németországi köuttal vetélkedhetett, jelenleg azonban minden 25-ik lépésre kátyús és fel van szakgatva, mert a gödrök betöltését elhanyagolták, holott az anyag csak úgy és olly közel van meg, mint mikor elöször feltöltötték. Ebből láthatni, hogy alföldünkön a szikes föld útcsinálás tekintetében teljesen pótolhatná a kavicsot, sőt jobban, mert a feltöltés ritkábban vétetik a szikes útaknál igénybe, de ezt is mint sok mást, elfeledik, — levén a felejtés kiváló magyar tulajdon. Ezekkel a felsővárosi határon élvezhető vadászatot befejeztük. Térjünk tehát Szeged déli és délnyugoti határa felé. A várostól 3/

4 órányira, akár a szabadkai országúton délnek, akár az alsóvárosi szőllÖkbe délnyugoti irányban, elérjük a Maty erét. Ez a Tiszától egész Dorozsma városáig kanyargó, leginkáb szikes talajú meder, mellynek vizjárta részei a matyhidtól egész az alsóvárosi szöllők útján épült putri korcsma melletti hídig náddal, a putri csárdától Dorozsmáig sással és náddal van benőve. Itt száraz tavasszal a letarolt nádkórók közt a sárszalonkát biztosan megtaláljuk, néha tartósan, nagy csapa-