Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-08-10 / 22. szám
348_ még elég sok az álló víz, egész tavak, mellyekben ezelőtt mindig, jelenleg gyakran tanyáz a szárcsa, levágódott a kacsa, különösen ott, hol a víz náddal van szegélyezve, a vad tehát el is búj hátik. A várost övedző s környező kertek, szöllök és szántóföldek jó búzatermő fekete földdel birnak. Mért van még most is a felső városon, fekete földön sok szőllö, nem értem, hacsak azért nem, hogy jó búzatermő földön kevés és rosz bort szüreteljenek a Tisza közelsége daczára is szomjas lakosok. Ezen kertekben s a várost éjszak felé egy, éjszak-nyugot felé két-három, nyugot felé három, délés délnyugot felé három — hét negyed órányira elterülő s a Tiszamentében lenyúló szántókon a város és zajának közelsége, a lőfegyverek sokasága s vadásztörvény hiánya miatt kevés a vad. Csak néha vetődik el a város szélén éjszak és éjszaknyugot felé eső szöllök, kertek, és a hat holdnyi akáczos, vagyis öseredeténél fogva úgynevezett Makkos-erdőbe, népünk egyik nyári vasárnapi ^mulató' erdőbe — tavasszal és ősszel egy-egy erdei szalonka, télen egy-egy csapat fogoly, páratlan nyúl, vagy róka. Nagy szenvedély s nagy szerencse kell hozzá: hogy a gyalogvadász felkeresse smegtalálja. A szántóföldeken azon felül nyáron és ösz felé is kevés a fürj és a nyúl, mert a tér sík, s egyes szikes víztartó mélyedéseit kivéve, vízhiányban szenved, a tisztán szikes vizet pedig valamint a marha, úgy a vad sem issza. Itt tehát nincs említhető vadásztér egész a makkoserdőn túl elterülő bak-tóig, melly épen nem tó, mert csak a Tiszaszabályozás előtt, áradásos években volt az, söt sík szántott tér, mellyen a várostól nagyobb távolság miatt megélhet s tenyészhetik a fürj s a nyúl, és september felé lejár egyes kölestarlókra a vadkacsa, átrepül felette a szélkiáltó (goyser) és a vadlúd. A kölestarlóra legelészni jövő kacsát, ha járását a vadász észlelte, esthajnalkor kukoricza széléből vagy gödörből lesben lőhetni. Ezelőtt, (e szó alatt mindig a Tiszaszabályozás előtti időt értem), midőn Szeged környékén számtalan volt a tó, a mocsár és a posvány, az illy les vadászat a baktóban felette mulattató s hálás volt, úgy a vadbőség tekintetében, mint a várostól csekélyebb távolság miatt; mert a vizi vad éjeli tanyákúl a kisebb pocsolyákat szokta fölkeresni, illyen pedig a baktóban s környékén elég volt. A baktótól nyugot felé, balján a baktói töltésnek, melly az Al-Győ község és a sövényházi puszta felöli vizár ellen védi Szeged városát és határát, terül el a szegedi Fertő, szikes talajon összegyűlt s aszályos éveket kivéve állandó, szikes síkvizek összege, mellyen éjjel nappal tanyáz ugyan a vadkacsa, vadlúd s egyéb apróbb szárnyas, de nagy s mindenek felett unalmas kitartás kell hozzá, hogy itt, az ázott, többnyire vizes gödörből leső vadász egy darabot lőhessen. Dologtalan parasztok azonban ezt sem mellőzik. Szeged külső határa két részre oszlik, mert a várostól délnyugot felé eső s a putri csárdánál sarkpontját érő Kis-Kunság, illetőleg Dorozsma kiskunsági város a pálosi pusztával s további folytatásban a majsai határral beleszögellik. E szerint Szeged külső határának nyugot-éj szaki része felsővárosi, dél- és délnyugaton elterülő része alsóvárosi határnak neveztetik. A szegedi fertőtől néhány lövésnyire szintén nyugotnak terül el a felsö-városi fekete föld és homokföld, vagyis a atymázi és makkosházi tanyád és szöllök szélei közé eső, csaknem 1/ i • mföldnyi Fejértó, mellyet a vasúton Pest felől utazó?
