Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-07-30 / 21. szám

333_ Ezelőtt a tiszamenti rétek egyrészt fölfogták az iszapot s termékenyítették a földet, másrészt mélyebb helyeik természetes víztartók voltak, mellyelc nyáron át vízzel és ballal látták el a Tiszát (összeköttetésben levén vele az úgynevezett fokok által,) hallal is, mondom, mert tudva levő dolog, hogy a hal csendes vizekben tenyész legjobban, minthogy oda jár ívni. De a tiszamenti talaj is megkívánja a koronkinti áradásokat csaknem épugy, mint a Nil vidéke. Ettől megfosztván a töltésezési rendszer a partosabb helyeket, száraz években silány rajtuk a termés a talaj iszapalkatrészei daczára. Ha ezt még ma normális állapotnak nem is mondhatni, de állani fog szükségkép idővel, ha az ezredévekig áztatott tiszamellék zsirja s tápereje az áradások hiányában kimeríttetett. Es midőn a Tisza a töltések kora előtt kiáradt, legnagyobb "részt nem tett olly positiv kárt, mint a minőre azt tették, mert az ártér birtokosa szokva volt hozzá, és mert „ignoti nulla cupido"— azaz a birtokos nem szántván fel, nem vetvén be az ártért nem fájlalhatta veszett termését, sőt megnyugodott, mert tudta hogy a vizáradás rétet csinál, sást, nádat, gyékényt termeszt és halat tenyészt, és mindezek tekintélyes jövedelmi czikkek voltak, — a nép pedig nem sokat vesztett vele, mert ba vette is a nádat, a gyékényt, a halat s a legelöt, saját és marhája ezen első szükségletéhez könynyen és olcsón jutott. Most azonban, mióta a felszántott ártért szántják, bizony csak a gazdagok lettek gazdagabbak, a nép ellenben elvesztve fentebb elő sorolt szükségletei fedezhetését, szegényebb lön ezen szabályozási rendszer következtében, minthogy az úrbéres osztály birtoka a kiszárítás folytán nem nagyobbodott, de ha szaporodott volna is, nem sokat használ neki, mert egyrészt nagy távolságra esett az uj birtok legtöbb határban, s igy miveltetése ép olly költséges mint fáradságos, másrészt a népesség vagyis inkább a szántóvetőkéz, az alföld roppant téréin nem szaporodott azon arányban, melyben a szántható tér növekedett. És mert csak a nagybirtokosok birtoka lett a kiszárítás következtében nagyobb, a szántóvetökéz pedig nem szaporodott, mert továbbá a többi itt elő nem sorolható viszonyok miatt is a munkabér csökkent, a marba létszáma pedig fogyott, a kiszárított térek nem kezeltethetvén a birtokosok által házilag, tehát szükségkép haszonbéxáleg kezeltetnek. Es ismét a fenebbi hiányok miatt nem osztathatván kisebb részletekre, nagyban adatnak bérbe nagy összegekért. Igen de a nagy téreknek kellő ellátásához és a haszonbér fizetéséhez nagy tőkék szükségesek. Olcsó pénz azonban nem levén, az utolsó hat év alatt — mert azonfelül vagy aszály vagy a hiányosan épült töltéseken áttört vizár sújtotta a haszonbérlőket, a haszonbérlők többnyire tönkre mentek. r Es végre, ki ne ismerte volna föl, minő kiváló szerepet játszott a Tisza a magyar, különösen a népköltészetben. Vegyük hazánk bármely folyóját, egy sem jő elő a nép költeményeiben annyit mint a Tisza. — De ezen dicsőség csak a szabad, korlátlan, veszélyes s nyilt parttal biró, s ép ezen elemeknél fogva regényes Tiszát érte, — a kubikgödrök s csinált partfalak közt mozgó Tiszáról azonban a nép költészet már is észrevehetöleg el kezd fordulni. Önkénytelenül tollam alá vetődtek e gondolatok, mellyekkel tiszamelléki népünk nézeteit aligha hűtlenül tolmácsoltam, s ha kérdezné valaki, mit keresek ezekkel a 21*