Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-07-30 / 21. szám

332_ Mig a vizáradások a Tisza mellékeinek partosabb helyeit aszályos évekre előre megtermékenyítették, mint a Nil, a Tisza folyó is iszapoló levén , ártéréin egészen nélkülözhetövé tette a trágyázást, s hol a vizár tönkre tette a veteményt, nem késett pótolni azt takarmánnyal, legelővel, mellyen tenyészhetett a marha, az alföldi gazdaság disze, a nép jólétének első tényezője. — De a szabályozás óta kevesebb lett a marha, táphiány és a szárazságok miatt gyakoribb és mérgesebb a marhavész és a magyar nép gazdasága tán silányabb a nomád népekéinél. Es mivé lett a halászat? ! Szeged csak 14 év előtt, évenkint átlag 30—40 ezer mázsa halat adott forgalomba, most alig birja a fenebbi mennyiség Vs-adát kiállítani Ezerek éltek a halászatból és pedig jobban mint most a kiszántott téreken gyakorolt szántóvetőségből, de nemcsak a halászok gyarapodtak, s velők a hajósok, de szaporodott a nép is, mert nem mondok mesét midőn állítom, hogy a tiszamellékén lakó faj a magyar törzs minden faja közt a legszaporább, mint például a japani délkeleti szigetkék lakossága, melly tisztán halászatból él és hallal táplálkozik, a föld kerekségén a legszaporább nép faj. Igy a tiszamenti községekben, tehát Szegeden is épen nem ritka eset, ha egy családfőnek 9—12 gyermeke van, a középszámot pedig bátran ^hatra tehetni, nemugy mint a hegyvidéki magyarságnál, melly se hallal se tojással nem szokott élni, s a hol egy anya alig bir négy gyermeket fölmutatni. Népünk — és józan eszében igen gyakran megbízhatni—a mult hat évi s különösen a tavalyi aszályosság egyik előmozdító okát is a tiszaszabályozásban, vagy is annak rendszerében, a töltésezésben keresi. Mert ha a viz és az erdő az esőnek conductora, akkor a tavak, rétek, nádasok — a nádas pedig alkalmasint még jobb conductor mint az erdő, mert sűrűbb és allja hűvösebb — a kiszárítás következtében megszűntek kedvező befolyást gyakorolni az esőképzésre és felhöjárásra. De a töltésezés a Tiszán a hajózást is veszéllyel fenyegeti. Mert a Tisza igen csekély esésű, nem kavicsos vagy köves talajon s mederben sebesen futó, hanem lassú iszapoló folyó levén, a töltésezés óta nemcsak medre lett sekélyebb, és pedig annyira, hogy már tavaly nyáron Szolnokon alul kocsik is járhattak át rajta némely helyen, de sőt évente olly szigetek és zátonyok támadnak benne, melyek folytonos tanulmány nyá teszik a Tisza medrét, mig végre a hajózás lehetetlen lesz e folyón. Nyert-e illy eredmények után államgazdászati tekintetben a tiszai alföld, s vele az ország?—e kérdést igenlőleg s határozottan csak azon bölcsek oldhatják meg, kik a tiszaszabályozásnak jelenleg gyakorlott rendszerét tűzzel vassal védik, alkalmasint a nép jóléte rovására. / Es mi szép lesz a Tisza partja egy évszázad múlva, lia majd a mérnökcsiuálta partjait át nem léphető, rendesen minden ötödik évben túláradó folyó, medrét néhány öllel emelte, s folyvást fenyegetve a máris magas töltéseket, ezek folyvást újra meg újra s annyira feltöltettek, hogy végre a töltés magasabb lesz mint a közelében álló templom tornya! Akkor aztán a Tisza végkép megszűnt hajózható és nagyban halászható folyó enni és legz nyáron, ősszel és télben lassú, resten mozgó mocsár, honfiaknak késői bánat és átkozódás, idegeneknek gúny és nevetség tárgya.