Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-07-10 / 19. szám

301 „sebesíts harminczasra" súgta a kormányos a strokeman-nek *) s 30-asban mentünk Ercsi-ig, azaz Ercsi előtt egy kis kápolnáig, melly dombon épült a Duna partján, lombos fáktól árnyékolt helyen, alatta pedig felséges vizű forrás csergedez ; a forrás mögé egy Máriakép van illesztve s az ájtatos nép messze földről búcsút jár a kép- és forráshoz, mindennemű bajai orvoslásáért esedezve. Mi szintén e jó forrásvízből merítettünk enyhülést s új erőt, s előszedve a magunkkal hozott mindenféle ennivalót, a szép árnyékos fák alá heveredtünk s reggeliztünk. Három negyed órai pihenés után ismét útnak indúltunk. Most a változás kedvéért megkisértők a helyeket cserélni, de a bosszú gyakorlat folytán mindegyikünk úgy megszokta régi helyét, hogy idegennek, szokatlannak találta az újat a cserélt evezővel kezében. Igy az új strookman-nak hevesebb vére tán, de mindenesetre kevesebb zenészeti talentuma volt,mint az előbbinek, mert nem tudta az iitenyt olly gépszerű egyformasággal megtartani, mint amaz, s akaratlanéi belé jöttünk a sietésbe a 30-as csapásból lett 34-es, 36-os s egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy 42-esben evezünk! Már ez ellen aztán a kormányossal együtt az egész legénység tiltakozott s visszaterelve strookman-iinket a 34-esbe - 1 óra 10 perczkor, (igaz hogy az ő érdeménél fogva) D.-Pentelére érkeztünk. Pestről ugyanis 5 órai evezés után (R. tagtársunk „Ellidája" ez utat már több izben 6 óra alatt tette meg). D.-Pentelén illetőleg az egy negyed órányira fekvő Pálhalmán, R. barátunk birtokán, ki is üdvözletünkre az egyleti lobogót vonatta a háza előtti árboczra — ebéd és nyugalom. — Hat órakor ismét útnak eredtünk, de most már mindenik a régi szokott helyén s D.-Földvárig minden megállapodás nélkül 30-asban eveztünk. Félnyolczra volt, a nap már nyugvó félben, a nagy hőség megszűnt, de Paks még messze távolban. Sietnünk kellett hát, hogy el ne késsünk. — Hogy új erőt szerezzünk behúztuk néhány perezre evezőinket, s pár korty Dunavizzel kevert bortól felüdülve, vigan neki fogtunk újra az evezésnek s most már szakadatlanúl 32-es csapásokban gépies, óra szerinti egyformaságban eveztünk Paksig, hol is 10 óra 6 perczkor értünk az egylet csolnakdájába, az egész utat Pestöl-Paksig 8 óra 35 percznyi evezéssel tevén meg. Egy az „Etelka" legénységéből. Norvégiai vadászatok. (Báró Fortuné de Malet de Coupignytől a „Jour. des Chassenrs" után). (Folytatás és vége). Ez volt az első rókavadászat, mellyben Norvégiában részt vettem. Több alkalommal vettem észre, hogy a benszülöttek ürügyül adván, hogy kutyáik szaglálását rontani nem akarják, különös ellenszenvvel viseltetnek a vadászat e neme iránt. En**) T. i. a 4-ik számúnak, ki legközelebb iil a kormányoshoz. Ennek evezöcsapásai után igazodnak a többiek. E nagyfontosságú egyéniségnek még nem tudtunk helyes elnevezést találni s részemről inkább használok idegen szót, mint valami helytelen gyártmányt. Az első számú evezőst, ki a hajó orrán ül sa csáklyát kezeli, az angolok bow-man-nek (bow, a hajó eleje) nevezik, mi pedig „csáklyás"-nak hívjuk. 19*