Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-06-30 / 18. szám

296_ Az 1865-iki regatta. A budapesti hajósegylet az 1865-ik évi regatta alább közölt programmját azért hirdeti olly korán, hogy mindazoknak, kik e versenyben részt venni szándékoznak, alkalmuk és idejük legyen kedvük és szükségükhöz képest bajókat rendelni. Hogy egyletünk külföldi egyleteket is serkentsen a versenyben leendő résztvételre: egy 100 aranyos nagy díjat alapított E verseny a folyamon fel és le felé folyván, nemcsak sebesség, hanem kitartás is fog számításba jönni. Milly befolyással bir a csolnak alakja, annak sebességére : erre nézve eltérők a vélemények, némellyek a „Keelbootnak" (mellynek alja gömbölyded) mások a lapos fenekű hajóknak adnak elsőséget; némellyek párevezöket (Skulls), mások evezőket szeretnek inkább használni. Hogy mindenki saját kedvencz nézetét érvényesíthesse, Birly és Rosty urak egy 20 aranyos handicap díjat alapítottak, melly re minden alakú hajó versenyezhet. Hogy folyamunk szükségéhez képest biztos és czélszerü hajók készüljenek s hogy igy az egylet a belföldi csolnaképítésre is hasson: az egylet egy 25 aranyos díjat alapított, mellyre csak Magyarországban készült csolnakok versenyezhetnek. Az egylet igy az ipar egy eddig nálunk parlagon hevert ágának, a kisebb csolnakok építésének új lendületet ád s hogy ezt a versenyek elősegítik, kétségtelen. Hazánk a csolnaképítésre alkalmas fában olly gazdag, hogy minőségre, könnyüségre és szívósságra nézve Americával bátran versenyezhet; mert az éjszaki hegységeinkben olly bőven található veres fenyő felülmúlja az Angliában annyira becsült norvégiai fenyőt; a legtartósabb, legszívósabb evezőket faraghatjuk somfáinkból és az olly buján diszlö kőrisből; mig tölgyfánk jelességét eléggé bizonyitja az, hogy Ó-Budán készült 20 éves kis csolnakjaink még most is jó karban vannak. E fanemek azonban a piaezon még kevéssé keresettek, és még nehezen kaphatók. Mióta a Dunán a mulatság e neme keletkezett, több kisebb nagyobb gyár jött létre, hol igen csinos és alkalmas fa és vas hajók készülnek; s ha majd megtanúljuk a külföldről hozott jármüveket tökéletesen utánozni, ha készítményeinkben meg lesz azon kifejezhetlen valami, mi minden müvet befejeztekor tökéletesnek bélyegez, s mi a sok gyakorlat szüleménye; ha majd a kisebb alkotó részek u. m. veresréz-szeg, solid vas, alkalmas czélszerü szerszámok stb. könyebben lesznek megszerezhetők, csolnakaink a külföldiekkel fognak mérkőzhetni. Még egy igen érdekes tárgy említendő : a vitorlázás. Ez azonban a szél szeszélyétől függvén, a regatta tárgya bajosan lehet. A Themsén és a Rajnán a legnagyobb terhes hajókat látjuk egy láthatlan és olcsó erő, a szél által tova hajtatni; nálunk a szél a Duna és Tisza sík partjain szabadon süvölt végig; s ezen erő, melly óriási szélmalmokat hoz forgásba, nem volna-e képes a vitorlák czélszerü kezelése mellett hajókat röpitni ? Ha egyletünknek sikerülne a vitorlázást folyóinkon meghonosítani, szép feladatnak felelne meg. E megelőző rövid commentár után, az 1865. évi pesti regattának választmányilag megalapított előrajza itt következik. Ke ve.