Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-20 / 2. szám

24 künket kivéve) újból felébredvén, a szabad éles lég behatása alatt ismét falatoztunk, theát főztünk, pipáztunk s a havazás elállásán örvendve s jó reményeinket emlegetve, ébren töltött pár óra után 5 óra tájban — még egy kis reggeli álomra feküdtünk le. Nyolcz órakor az elköltött reggeli után odahagytuk a tanyát s a második vadászatra indultunk. E vadászat a La mertaken (nyírfa) nevíí helyre volt kitűzve. Miután a nagy vízre leértünk, e mellett huzódtunk fel egy darabig, majd — a balfelé maradt hegyoldalt kezdtük megmászni. A vasszegü botok itt is. mint tegnap, pótolták némileg a hiányzott hágóvasakat, mellyekkel a többi vadászok bocskorai el vol tak látva. Három órai mászás után végre még is csak fel vergődtünk s késedelem nélkül szét is oszoltunk a kitűzött helyekre. A gerincz más oldalán, melly egy surlót képezett 50" lejtős szögben, három vadásznak kellett leereszkedni. E surló nyáron járható ugyan, de télen, kivált miután fennlétünket megelőzőleg három napig tartott lágy idő a havat felolvasztotta s az éjen át következett fagy sima jéggé változtatta — nem igen könnyű sétát nyújt. Az első tíz lépés egyébiránt megnyugtatott a siker iránt, mert a tennap esett hó elég támaszt adott a lábnak, hogy a bot segítségével a testet súlyegyenben tarthassa; s így egyik a másik után külön nyomokat verve, baj nélkül történt a leereszkedés s az utolsó helyek elfoglalása. Ahegygerinczről nyiló kilátás gyönyörűnek mondható. Előttünk messze távolban a Negyeja nevű havas csillámló hóburka alig tűrte a rátekintési. Balra kopár szirtek meredtek lépcsőzetesen a Pikuj-, s felfelé a magasabb retyezáti havasokig, itt-ott a hó súlya alatt szeszélyes alakú fenyőkkel díszítve. Balra a hegygerincztől egy már lefelé kanyarodó él elzárta ugyan a kilátást, de annál meglepőbb látvány várta a mélységbe tekintő szemet. Említém már, hogy az előttünk lévő surló 50° lejtős szögbe szakadt; képzelje az olvasó e lejtőt ugyan e mérvben tovább nyúlni a 3000 lábnyi mélység aljáig, hol a nagy Klopotiva folyó kigyókanyargásokkal siet tova, de e magasságból csak ujjnyi széles sötét szalagként tűnik fel a hófehér tájképen; képzelje végre a mélységből emelkedő bikkerdők zúzmarás gömbölyű facsoportjait — s a látvány, mellyben ezúttal gyönyörködhetni szerencsénk volt, gyenge vázlatban áll előtte. Megemlítem még, hogy a bikkesekben nyír-, hárs- és körtefák, de a fenyőrégiókban egyes sziklákon 24" vastagságú tölgyfák is tenyésznék az árnyoldalon. Mintegy tíz percznyi várakozás után a bérezek viszhangjai jelenték már a kopók csaholását. A feszült hallgatás, melly e percztől kezdve minden vadásznál tetőpontra hágott, kiértette nemsokára a viszhangból a valódi kopóhangot s minél inkább közeledett ez, annál feszültebbé vált a várakozás s a vadászalakok mozdulatlan szobrai arcczal oda fordúlva, honnan a csaholás a zergék kitörését gyaníttatá, e mindig egyenlő varázszsal biró pillanatot lesték. S íme a sűrűségből kilencz zerge bontakozik ki s hirtelen megáll egy széles szirtlapon. A fegyvert arezhoz emelni, a ravaszt elnyomni pillanat müve; dördül a lövés s a rémült zergék villámgyorsan oszlanak. Öt visszaugrik a sűrűbe, három fel-