Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-05-30 / 15. szám

235 zeteidet kérnem: egyúttal légy szíves részedről is szabad tért engedni a V. és V.-lap hasábjain hazai több agarászbarátunk véleményének is. Fogad őszinte tiszteletemet stb. IV. B. Podmaniczky Frigyes Gulácsy Imréhez. Aszód, május 20. 1864. Kedves barátom! A mint leveledből értesülök, hozzám intézett felhívásodat, az arra levélben adott válaszommal együtt a Vadászlapnak küldéd meg. E megjegyzést csak azért teszem, mert azon általam irt levélben talán olly megjegyzések is foglaltatnak, mellyeket másképen foglalok írásba, ha tudom, hogy soraim a közönség elé jönnek. De miután ez a sora lett a dolognak, ezennel megteszem észrevételeimet ellenészrevételeidre is, hogy eszmecserénk kiegészített alakban láthasson napvilágot, ha neked úgytetszik: Először is azon észrevételemet említed fel: „hogy rendszeresen keresztül vinni alig volnánk képesek" — s úgy nyilatkozol, mintha e szavaimmal pénzbeli viszonyainkra czéloznék. Korántsem barátom ; sokkal inkább magyar vagyok, mintsem ne tudnám : hogy a magyar ember, ha idegéi csiklandozása végett van szüksége pénzre, azt előteremti még a föld alól is olly helyen, hol bányák nem léteznek. Én e kitétellel nem zilált pénz-, hanem zilált viszonyainkra általán véve, külölönösen pedig zilált agarász-viszonyainkra czéloztam, mint a mellyek nagyon megnehezítik az együttes és lehető sikeres működést. E tekintetben felhívlak, vájjon örömmel olvassz-e agarász-egyleteink pangásáról? gyakran mások előtt megfoghatlan ítéleteiről? a helyes ítéletekről felhozott vádakról? külön fogadásaink soha a kimerítésig nem vitt tökéletlen eredményeiről? s azon eszmezavarról, melly nálunk az agár kellékeiről általánvéve még létezik ? Hiszen megértem én azt, hogy agaramról másképen Ítéltek, mert mágnás vagyok; előre elmondották angolnak, mert tél idején takarót adok reája, de a kályha megett fetrengeni sohasem engedem; elmondották róla hogy „Preller", mert jó volt: azaz minden nyúlján ugyan azon erényeket mutatta ki s tette meg kötelességét ott is, hol nem öl számra mérik ki az agarak „lehető erényeit." Azon esetre, hogyha idővel talán létesülhetne tervünk, akár a te, akár az én eszméim szerint, csakugyan legjobbnak vélném ezt az egyletek útján létre hozni; pártollak pedig különösen, a mennyiben agárverseny-alapszabály ok létesítését kívánod, mert ezek nem léte miatt, olly zilált, mint felebb említém, agarász a tu n k. A 3-ik pontra tett ellenészrevételed ellenében most is azt mondom: nem volnánk képesek legelső rendű agarat átesalni a csatoi*nán, mert viszonyaink nagyon eltérők s az angol nem olly könnyen adná magát arra, hogy egy első rendű agarát ismeretlen viszonyok közé engedje jutni, mert: A 4-ik pontban mondottakat most is állítom. Az angolnál helyből kell a lehető legnagyobb sebességet kifejteni, akár nyúlfogásnál, akár agárversenynél, hol a fogás