Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-10 / 1. szám

14 jönnek. Birkászomnak meghagyám, csititsa lehetőleg ebeit s ezzel elküldtem embereimet s magamra maradtam. Igen jó helyem volt, sürti cserebokorban álltam, előttem tíz lépésre a csalétek, körülöttem mindenütt tisztás és tökéletes szélcsend, tehát nem félhetek, hogy elárultatom. Az óra hétre állt, sötét ködös volt, alig láthattam husz lépésnél tovább, s a fellegek sebesen vonultak el köztem s a hold között. így vártam félórát s már azon calculáltam, mennyit kell még várnom, mig a farkasok visszajönnek; tudtam, hogy az ólat megkerülik még néhányszor s a csalétekre okvetlen rá kell akadniok, midőn hátam megett egyszerre csak sajátszerű fúvást, szimatolást hallok, hirtelen megfordúltam s láttam, hogy a farkasok jönnek óvatosan, érezve a dög szagát. Azonban mozdulatom zajt csinált, azok a száraz levelek oly ostoba zörgést csaptak, hogy a vigyázó állatok, mintha rúgón fordúltak volna, vissza csaptak s elnyargaltak; czélba vevém, de lehetetlen volt lőnöm a sötétben. Bosszankodtam ügyetlenségemen, hogy elszeleskedtem a dolgot s kétkedni kezdtem, vájjon eljönnek-e újra. Keserű önvád és javulási feltételek közt telt el egy másik fél óra, midőn valami sötét alakokat véltem mozogni a sötétben. Fantáziám és várakozásom annyira fel volt csigázva, hogy szívem hangosan kezdett dobogni, pedig már medvéket is terítettem le, és nem vagyok kezdő vadász. Ugy tetszék, a fekete alakok közelednek s már fényes szemöket is látám párszor megvillanni. Lőrésen állottam. Végre egészen a dög mellé érkeztek. Tisztán kivehetém: egyik roppant nagy, óriási ficzkó volt, a többiek fiatalabbak, mohón kezdtek neki a falásnak, nagyon el kellett éhezve lenniök. Czélba vevém a legnagyobbat, és már lőni akartam, midőn kezem önkénytelenül megállott s gyönyörködve néztem az éhes állatokat, azonban lőrésen állottam, hogy bármely perczben tüzelhessek. Az öreg oldalFállott nekem, a többi pedig körülötte lakmározva, addig-addig változtatta helyét, míg egyszer oly állásba találtak jönni, hogy csak az öreg látszott, a más kettő háta megett volt. Ez volt a kedvező perez! Tüzeltem. Fegyverem golyóra volt töltve, és lövésemet fájdalmas vonítás követte. Sietve léptem ki a bokrok közül, megtudandó lövésem eredményét. Az öreg dögölve feküdt, egy második halálosan sebesítve, és a harmadik két első lábán vánszorogva igyekezett menekedni, iszonyúan csattogtatva fogát; ennek megadtam a kegyelemlövést, a többinek már nem volt szüksége rá. Egy lövésre három farkas, nem mindennapi szerencse. Köblös, január 6. B. B Jenő. —• Téli vadászatok. Gróf Forgách Károly úr g h y m e s i vadászterén a múlt évi friss havon kétszer vadásztak vaddisznóra s esett 1 erős kan, 1 öreg emse, 2 kétéves és 2 fiatal süldő. December 12-én fáczánvadászat folyt s hatan — jelesül: Bacskády Károly, Kosztolányi János, Szeghő Antal, Zerdahelyi Incze, Mikovinyi Jenő és a házi úr 65 fáczánt lőttek. Azóta ismét őzbakokra került a sor s néhány nap alatt 58 darab lövetett. Gróf Berchtold László úrnál Nagy-Surányban gr, Török Miklós, gr. Török László, gr. Hunyady Lajos, Bencsik György, gr. Wickenburg Ottokár, gr. Stockau