Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-30 / 9. szám

143 rázza a vele találkozó idegen ebeket, habár eszik, iszik, vadász és hízeleg, benne van a düh első phrázisában s egy hét lefolyása előtt rá jön a roham. Jó és vigasztaló tapasztalás az, hogy a düh ez első stadiumábao megharapott kutyák nem esnek még e bajba. Megjegyzendő, hogy, ha a kutyákat forgó nőstény után engedjük futni, előkészítjük őket, mintegy a dühre, illyenkor a kan nem gondol étellel, itallal ; nappal a legnagyobb forróságban, éjjel esőben is künn marad ; folyton heves csatákat vív s a félénkek, mellyek a nőstényt megközelíteni nem merik, koplalásukért azzal boszúlják meg magukat, hogy a legkisebbeket tépik, marják. Minden vadász tapasztalhatta, hogy kankutyája, ha egyszer már hágott, tüzesebbé, komorabbá s kevésbé engedelmessé szokott lenni; vadászkedve is csökken és szórakozottá lesz; mert a nőstényt mesés távolról is megérzi s illyenkor vadászaton is vigyázni kell, nehogy megugorjék. De talán elég is ez úttal a vadászkutyákról, habár a nekik szentelt tért korán sem tartjuk kimerítettnek. Hiszen hol van még ama mulattató dicsérgetés, mellyet minden szenvedélyes jó, de méginkább középszerű vadász saját kutyájára szokott pazarolni, a melly még szemen szedett adomákkal is köteteket lehetne megtölteni. Lehet különben, hogy egy két érdekesre még visszatérünk. (Folytatjuk). Felhívás kölyökagár-versenyre, az 1864-iki öszi aga r ászidény alatt. Mit ád a jövő, nem tudjuk ; elérhetjük-e ez őszön a „hajrá te" villanyos kiáltást ? gyönyörködbetünk-e a fiatal agárnemzedék naponkénti elöhaladásában ? vagy a conferencziák sorsára jutnak ezek is s dugába dől velük minden terv ? nem tudhatjuk tisztán előre. A szenvedélyes agarász azonban, ki a fiatal agárnemzedék előállítását, lételét, felnevelését, idomitását, nem a vak szerencsére bizza: hanem szakértelemmel válogatja meg az ismert faj, nem, tehetség, sajátság kellékeit az apa- és anya agárban : hinnünk kell, hogy az illy agarász örömest ringatja magát kölyök agarai jövőjében, édes reményekkel. A díjas futásoknál többnyire viszonylagos a díjat nyert agárnak jobbságaa többiek felett, de ha van kétszer kettője a díjat nyert agár csalhatatlan jobbságnak, e z egyedül csak a kölyök agárnál lehetséges. E suhanezsereg nem számit még; nincs képzete arról hogy gazdája jó vagy nem jó kedvében erején túl is nem fogja-e hajtani; nem várja meg az előtte futó agárnak fordítását; nem mérnökösködik, nem puskázik; akarja látni a messze kelt nyulat is; nem gazdálkodik erejével, hanem eszeveszetten teljes erőből hajt ellenére, legyen a talaj lágy vagy fagyott, göröngy vagy tövis útjában : szóval mikor érzi, hogy szabad szárnyra kelt s lételének feladatát képes végre is hajtani: oldalba rúgván a szoptató istálló, rekesz, udvar és kerítés Collégiumszabta korlátait, fut őszintén, az eröfejtés meggazdálkodásában határt nem ismer: és csak a kolyökagár ment a combinatiók és reserváták tömkelegétől.