Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-20 / 8. szám

121 Felületes vizsgáló nagy hasonlatosságot fog találni a nagy és a közönséges szalonka közt, sőt vannak, kik ezeket a gyepi vagy szőrszalonkával is összetévesztik, holott e kis madarat az előbbiektől rögtön megkülönbözteti a hegyes végű fark, mellynekcsak tizenkét kormánytolla van; ezenkívül hiányzik feje oldaláról a halvány szalag, melly mind a nagy, mind a közönséges szalonkánál olly feltűnő. A nagy szalonka átalában nagyobb a közönségesnél, de azért nem ritkán fordul elő ez utóbbiak közt is ép olly nagyságú példány. Volt már kezemben egy 12 hüvelyk hosszú közönségesnek tojója s egy hím nagy szalonka, melly a 12 hüvelyket nem egészen ütötte meg. A nagyság tehát, mint különös ismertető jel, épen nem irányadó. A nagy szalonkának azonban hosszabbak a lábai s begye alsó része és hasa többé kevésbé pettyes, mig a közönséges szalonkáé makulátlan fehér. A nagy szalonka farkában tizenhat kormánytoll van, mig a közönségesében csak tizennégy. Tollazataikban még egyéb különbségek is vannak, a két említett azonban mindig elegendő a fajok megkülönböztetésére. A nagy szalonka a mérsékelt égövnek leginkább északi részét lakja. Vándormadár létére természetesen délvidéken telel, de miután északon költ, honának méltán ez nevezhető. Keleti Európa és nyugati Ázsia minden országába ellátogat, egész az Abi folyamig. Nincs olly távoli vándorlási köre mint rokonának a közönséges vagy az erdei szalonkának, s tenyészése és téli állomásai is amazokétól merőben különbözők. Az északról levándorlók soha sem töltik a telet a délibb vidéken, hol születtek ; holott a másik két fajnál ez eset gyakori. Azon országok, hol a nagy szalonka főképen tenyészt, a következők : Orosz, Lengyel, Magyarország, a balti tenger partvidékei, Svéd és Norvégország. Németország déli és északi részeiben ritkán költ s Európa még délibb tartományaiban, talán csak Holland kivételével, épen nem tenyészt. Természetvizsgálók állításához képest, a nagy mocsári szalonka hajdanta sokkal sürübb volt mint napjainkban. Naumann szerint, e század kezdetén meglehetősen bővelkedett vele Németország, hol pedig e madár most csak elvétve látható ; ugyanez áll Laplandra és Estlandra nézve. Bore írja, hogy 1822. évben tömérdek volt északi Schleswigben és Jüttlandban, hol most nagyon ritka. Svédországban is sokkal több lehetett harmincz év előtt mint most, mert akkoron Upsala vidékén két napi vadászat alatt 500—600 darabot rebbentettek, mig ma e szám tizedrésze se kerül ki. Volt ugyan utóbb is egy kivételes év, az 1847-ki, mellyben egy bét alatt 500 darabot lőttek szintén Upsala mellett a „király rétségen." Alkalmasint egy madárfaj száma se csökkent annyira, mint a mocsári nagy szalonkáé. E csökkenés több oka nyilvánvaló, kétségkívül [azonban a legfőbb az üldözés, mellynek e madár mindig kitéve volt. Egy madár se közelíthető meg olly könnyen a párosodás korszakában mint ez s mindenütt, a hol csak tenyészt, szokásban volt ép e párosodási időben tavasszal tartani rá vadászatot. Más ok, hogy a rétszárítás, csatornázás és földmivelés haladása sok kedvencz tenyészhelyétöl fosztotta meg. A nagy szalonka e részben szerfölött válogatós. Párosodáskor csak vizenyős, sásos, kákás réteken található — s ép azon arányban, a meílyben e rétek mivelés