Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-10 / 7. szám

Felsó-zempicni vadászatok. Homonna, 1864. február 25. Elmúlt a téli vadászidény s bár nem sok részt vettem a vadászatokban, még is nem állhatom meg, hogy részint saját élményeim, részint vett hiteles adatok nyomán némi compte rendu-t ne adjak az itt történtekről. Vidékünk mondhatni semmi vaddal sem bővelkedik, aránylag legtöbb benne az őz, nyúl általán s mindig kevés van, róka ez évben alig volt látható, mit a rendkívül nagy és tömör hónak tulajdonítok, mellyben nehéz levén egerészniök, tova vonultak; medvéről az őszön keveset hallottunk ; farkas van elég, bár sikerülne többet ejteni; hiúz ez idény alatt kettő esett, az egyik Agyidóczon, a másik Borón; érdekesebb vadászataink azonban egyedül vaddisznókra voltak s csak is ezekről érdemes pár szót szólani. Még az ősszel Topolyán, özv. gróf Andrásyné birtokán, a vadászó erdészekre öt vaddisznó és egy nőstény medve két kölykével jött egy csapatban; az első lövész, a kire kijöttek, egy korcsmáros (s a mi nagy ritkaság: izraelita), ki már más izben is lőtt vaddisznót, az első kant elhibázta, második lövésével pedig a medvét sebezte meg kissé s ez, miután a vaddisznók e helyen kitörtek, oldalt fordulván, három vadász pufogásai közt haladt jó tova, mig a főerdész végre leterítette, két kölyke azonban elosont. Ugyanezen faluban történt e tél derekán a legnagyobb hideg idején az a nevezetes esemény, hogy egy 8—9 darabból álló vaddisznó konda, úgy hiszem az éhségtől indíttatva, mert e télen nem volt semmi bikkmakk, éjnek idején a faluba jött, hol az összefutott lakosok mind egy lábig ledorongolták. Egyes kanokat, vagy koczákat lőttek e télen több helyen, ezek közt érdekes története van egy süldő kannak, melly, miután két kutya soká ide s tova hajtotta s a vadászok elunván a hidegben állani hazamentek — a kutyákat összekürtölő két pa7