Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-09-20 / 26. szám

Vadász-kirándulás az Amazvazi területére, Dél-Afrikában: (Folytatás). Midőn Afrikába érkeztem, többé-kevésbbé magam is, mint az angol bevándorlók legnagyobb része, a fehérek munkáját vettem igénybe; de néhány havi tapasztalás meggyőzött, hogy helytelenül cselekszem ; mert nemcsak hogy a munka drágább, de úgy találtam, hogy a fehér munkásnak a gyarmatban mind „úrhatnám"-ja van, és sokkal függetlenebbül jár el dolgában, semhogy jól lehetne vele megegyezni. Rövid kísérlet után mindnyáját elbocsátottam és ezentúl folyvást a bensziilötteket használtam kocsisokúi, favágókúl. szántó-vetőkül, egy szóval minden nehezebb munkára, még pedig a legjobb sükerrel. Mindezt csak azért említem, hogy meggyőzzem a kétkedőket, milly haszonvehető ezen kiválóan derék emberfaj. Azonban, mióta elhagytam Natalt, a kormány elhatározta, hogy a gyarmatba eooli-kat fog szállítani Indiából, szintollv feltételek alatt, úgv hiszem, mint NyugotIndiába s más birtokokba, hol e munkásokban valódi jótéteményt nyertek a gyarmatosok. Reménylhető tehát, hogy ezentúl a gyapot-termesztés dolgában nem lesz okunk panaszkodni a folytonos szilárd munka hiányára. Magok a gyarmatosok is sóvárognak e termesztésre, de nincs módjuk, hogy nagy mértékben tehessék, miután a földet leginkább kis bérlök, vagv üzérek bírják. A bérlök, kik egyedül képesek e téren valamit lendíteni, szűkében vannak a tőkéknek. Nem régiben levelet kaptam e tárgyban egyik fö-gyariuatostúl s idézem szavait. 0 ezt mondja : „Az indus-gyökeret termesztők nagy számú osztálya, a kis-bérlök a part mentében, igen elégületlenek az árakkal, mellyeken minap terményeik elkeltek, és gondosan vitatják, mire fordítsák ezentúl figyelmüket; s úgy hiszem, szívesen hajlanának a gyapothoz, csak kapnának némi felbátorítást. A legnagyobb nehézség eddigelé