Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-30 / 6. szám

89 A paták beverése, melly többnyire az első lábaknál tehénganéj, agyag vagy mindkettő keverékével szokott történni, ha eszélyesen van alkalmazva, előnyösnek mondható. Azonban a lapos vagy teli talpú lovaknál, ha a talp még vékony is, jobb ennek alkalmazását egészen mellőzni, mert ez által a pata, illetőleg a talp meglágyulván, a ló könnyen megsántulhat. A pata beverése vagy beboritása akép történik, hogy a talpat a patkó közt az említett vegyülékkel egészen kitöltjük. E czélra sokan kóczot vagy mohot is használnak, mit naponként kétszer kell megnedvesíteni. Atalában ezen beverése a talpnak leginkább vasalás előtt ajánlható. Nyáron azonban két hétben egyszer nem lesz felesleges alkalmazni. A pata külsejét többen beszokták kenetni; hogy hasznos-e ez vagy nem, az a pata és a kenőcs minőségétől függ. Kemény patának vízzel mosás által adhatunk ruganyosságot, mielőtt azonban a víz elpárologna, olajjal kell a patákat bekenni. Az olaj kenőcs főkép nedves időben ajánlható. Patakenőcsül leggyakrabban a halzsírt használják, — azonban a kátrány, szalonnazsír, olaj és kevés viasz vegyüléke legjobb szolgálatot tesz. A leglényegesb teendők egyike a ló vasalása s illetőleg a pata kifaragása; mit, habár a patkók jók volnának is, 4—5 hétben egyszer alkalmaznunk kell, — leginkább pedig sebesen járó lovaknál, a mennyiben ezek kis patákkal mindig bátrabban léphetnek, mi által járatuk is emelkedettebb leend. Mihelyt valami patatörést vagy patkótágulást veszünk észre , azt azonnal igazittassuk meg. A patkók minősége az időszaktól és a talajtól függvén, ezt egészen a kovácsra bízhatjuk, mit annak legjobban kell tudnia, ellenkezőkép bizalmunkat nem érdemlené meg, mert a jó kovácsnak tanácsot adnia igen, de elfogadnia nem szabad.*) Bay Bertalan. Pesti kopó vadászatok. Február 19-kén. Találkozó a fóthi kapuslaknál.—A keresést az alaki pusztán kezdtük s a nem sokára ugrott nyúl után — több hosszas szünettel Dunakesziig jutottunk, itt a vasúton átkelve végkép nyomott vesztettünk s már már hazafelé indultunk , midőn kopóink egy közeli nádasban rókanyomra jöttek s a benn lappangót szerencsésen ki is szorították; falkárunknak a nagy szél daczára is sikerült a nádasban elszéledt kopókat összehívni s még elég jókor nyomra vezetni; ezzel megindult a futam, melly a vasúti töltéssel párvonalban s ennek hol jobb, hol bal partján, a SzentEndrével szemközt fekvő vasúti hídig, csaknem szünet nélkül, 25 perczig tartott; — itt ingó homokra jutván , egészen elveszett a nyom s a fellelésére intézett kísérletek meghiúsultával haza tértünk. *) E mondat nagyon merészen van felállítva, a mennyiben aligha van kovács , ki magát ne tartsa j ó kovácsnak s így túl azon , hogy tanácsot fogadhasson el; holott a dolog nálunk ellenkezőkép áll, miután falusi kovácsaink legnagyobb részére nagyon is ráférne a jó tanács — alópatkolásnak, általuk még kissé primitiv modorral gyakorolt mesterségében. E pontnál megemlitjük , hogy William Miles híres munkácskája, mellyet a lópatkolásról, ábrákkal felvilágosítva , írt : szerkesztőségünkben már egy év óta várja a közlést s nem sokára talán reá kerülend a sor. S z e y k.