Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-20 / 5. szám

77 kerülnek és e mellett tartósak is, minthogy a ló lábát ruganyosságuknál fogva nem rontják , mindenesetre legelőnyösebbeknek mondhatók. Különös tekintettel kell arra is lenni, hogy mindennemű nedvességet az istállóból eltávolítsunk. Legjobban szolgál e czélra az istálló egész hosszán átvonuló, jól szerkesztett elvezető-csatorna s ebez alkalmazott rovátka, melly utóbbin át minden nedvesség egy rostélylyal ellátott helyen az istálló egyik vagy másik végén, vagy ha lehet mind a kettőn az elvezető csatornába szivárog, a miért is a hídiásnak olly lejtős helyzetetkelladni, hogy róla anedvesség arovátkokba s ebből a csatornába könynyen lefolyhasson. Az elvezető csatorna külnyílása soha se legyen nyitva, hanem zárjuk el fedéllel , melly a kellemetlen szagnak tovább terjedését gátolja. Egy állásba egynél több lovat soha sem szabad állítani. A lónak egyátalán, de különösen a dolgozó lónak, hogy erejét ismét visszanyerje s továbbra is munkaképes legyen , elkerülhetlenül szükséges a pihenés kényelmes fekvésen. Olly lovak, mellyek szorosan egymás mellett állanak , csakhamar siralmas állapotra szoktak jutni s többnyire csüdpókban (Mauke) vagy tagmerevségben szenvednek , miknek rendes következménye az időelőtti elgyengülés. Elzárt, meleg istálló, főleg ha benne a légjárat nem szabad, idézi elő a legtöbb betegséget. A czélszerü szellőztetés ezért az istállónak fő kelléke. A legtöbb lovász azt hiszi, hogy a meleg istálló legjobb; a mi némileg ugyan igaz, de egészen koránt sem. A mérsékelt melegségü istálló jó, de nem az mellyben a levegő pállott és bűzhödt. A tiszta levegőtől elzártan egy állat sem tenyészhetik jól.—A tiszta levegőben a légeny és az éleny úgy viszonyúi egymáshoz, mint kettő az egyhez. Léhlzéskor az állat az élenyt szívja be, melly a tüdőbe hatván, egy úttal a vért tisztítja ; orrlyukain azonban egy más nemű t. i. szénsavas gázt lehel ki, melly a levegővel vegyülvén , azt elrontja és tisztátalanná teszi. Ha tehát az istállóba nem folyhat kellő mennyiségű friss lég, a benne lévő lassanként elromlik s ez által az állat vére s ezzel a test szervezete bomlásnak indúl s a ló minden időváltozáskor a kórok több nemére fogékonnyá válik. Az istálló melegségét többen az ajtón vagy falakon készült rézsekkel vélik mérsékelhetni. — Ez a bajt nem hogy elhárítaná, de még növeli, a mennyiben a hideg légvonat mindig ártalmas s meghűléssel köhögést és többféle mell- és tüdőbajt okozhat. Mint már imént említém, az istálló levegőjének legjobb esetben csak egy harmada áll a léhlzésre szükséges élenyből s míg ezt az állat minden léhlzésnél beszíván fogyasztja, egyúttal az említett szénsavanygázt leheli ki, mi a levegővel vegyülvén, azt csakhamar elrontja. —-Ennek meggátlására czélszerü szellőzést kell alkalmazni, melly a rosz levegőt ki, a jót pedig bevezesse. A tüdőből kilehelt gáz a rendes istállólégnél természetesen melegebb lévén, ez okból felszáll s ha nyílást kaphat, ki is gőzölög ; de ha nem gőzölöghet ki, meghűlvén újra leszáll s a többi levegővel vegyülvén, újra beszívatik — mindaddig, míg olly kevés tiszta éleny marad a levegőben, hogy az állatoknak kellő léldzést nem adhatván, véröket kell hogy megrontsa.