Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-20 / 35. szám

553 szat fáradalmaitól kimerülve hazatérő társaságot üdítő lakoma várja a „Harmónia" nevü vadásztanyán. Modor városának erdőségeiben évenkint 50—60 darab fővad, azonkívül 2—3 vaddisznó s több őz és róka szokott lövetni — s ha van mi ezen vadászatok élvezetére némi homályt vet, az egyedül azon — bár a szükség parancsolta, de a bevett vadászati rendszabályokat mélyen sértő körülmény, hogy e vadásztéren nem azon időszakban tartatnak a vadászatok, midőn fejlődése tetőpontját elérve, erejének fényszakában büszke tekintettel áll a fenyők enyhe árnyékában koronás fővel az erdők királya. RothJózsef. Zempléni kopóvadászatok. Régóta álmodoztunk egy valóban jó angol vadászidőről, mellynek fogalmát az utolsó években néhány ritka esős idő alig sejdítteté velünk. S ez idén, a tavasz és nyár szomorú tapasztalásai után, ismét merő álmodozásnak kellett tartanunk az őszre vonatkozó eféle reményt, midőn oct. eleje egyszerre nem csak a szűkölködő gazdát, ki már átkozta az örökös, borzasztó kék eget, de a sportkedvelőt is minden várakozás felett kezdé kielégíteni. October és november teljesítette kötelességét; alig volt egykét középszerű vadásznapunk. A bizalomhiány még fokozta élvezetünket; egy napot se mertünk elmulasztani, attól tartva, hogy illy tökéletes idö nem lehet tartós. — Meglepően bírta az idény nem csekély fáradságait kopó és paripa; mindkettő szemlátomást javult a nehéz munka alatt. A talaj párszor már túlságig kezdett mélyedüi, de illyenkor segített egy-egy fényes valóban nyári nap, vagy egy becsületes északi szél, s igy mindig fenn volt tartva az egyensúly. Ez idén a gyönyörű rókafalka, melly a pesti falkár Róbert által Angliából hozott 6 párral gazdagodott, szinte háttérbe szorítá a már mostani tökélyükben ismert nyúlkopókat. Ez utóbbiakkal ritkán vadásztunk egy — többnyire két ballali nélkül, s adtak érdekes bosszú futamot eleget, az idény vége fele 45 perczet és többet is egy huzamban az elfogatásig, fennakadás nélkül. A rókafalka illy eredményt ritkán ért ugyan, mi azonban a vidék minőségének tulajdonítható. Hiába, két oldalról nincs eléggé távol a rengeteg erdő s az erös róka, ha biztos irányt vesz, alig fogható el. De futamaink remekek voltak ; erre nézve ismét szebb vidéket nem lehet képzelni. Mindig új meg új. Hol róna gyep és szántóföld csinos ugrásokkal, hol vízmosásosdomb, hol keskeny sürü, mellynek szögletein mintegy lesben áll a várakozástól reszketésig felizgatott vadász, még vagya falkától követett rókát látja kitörni, vagy hallja a kürtjeit és a varázsteljes tally-hot, melly szerént más oldalon hagyta eb az ovakodó vad veszélyteljes menhelyét; hol végre, szép ritka tölgyerdő, mellyen lovaink már vezetés nélkül is feltudták találni a legegyenesbb utat. S ez mind sokszor, de többnyire egy vadászaton esett utunkba. A falka olly sebes, hogy a vadásznak — ba csak eleitől fogva nem volt szerencsésen helyezve, ugyan kellett ügyelnie, nehogy elmaradjon s végkép elvessze a vadászatot, melly baleset néhányszor elö is fordult. Nagy előnyt nyújtott ez idén az a körülmény is, hogy hosszú keresés nélkül 35*