Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

549 tenek, de ez különös tökéletességre vitte. Tekintettel készletünkre, gombocskákkal, gyöngygyei bőven tartottuk, s ezt néhány késsel (mit halálosan szeretnek) s egyéb aprósággal még megszereztük. Öregünk egészen el volt bájolva nyájasságától, ki nem fogyott a bókokból s derék egy asszonynak nevezte, melly mondását azonban nemsokára visszavonta. Bámulatosan siikerült neki Tunistól elcsalogatni vadászkését s alkalmasint engem is áldozatúl ejt, ha vannak holmi királyi ajándékaim, de nem készülvén arra, hogy koronás főkkel találkozzunk, e tekintetben merőben fölszerereletlenül indúltam el Natalból. Midőn e szerencsétlen helyzetemet elpanaszoltam neki, hidegen azt válaszolta, hogy hiszen oda adhatom ingemet („umslopi bumbis"). De erre kereken kimagyaráztam ö fölségének, hogy ez az egyetlen fényűzési czikk, mellyet a ruhaneműben megengedünk magunknak, hogy csak a legszükségesebbet hoztuk el magunkkal s az sem valami híres. Alkalmilag kinyitván egy kis szekrénykét, mellyet öregünk orvosság-tartóvá szerelt föl, egy valami vörös folyadékkal telt üvegcsét vett észre, s minthogy a fehér ember orvosságát rendkívül szeretik, rimánkodni kezdett, adjam oda. Odaígértem neki ha megcsókol. Erre ő és társai jóízűt nevettek, de egyúttal tudtomra adták, hogy illy tréfának a büntetése halál. A világért sem akartuk, hogy erre kerüljön a dolog, úgy intéztük el hát a dolgot, hogy engedje meg nekem megtekinteni háztartását. Azonkívül egy vén bőrös palaczkot is adtam neki, melly fölötti örömében csaknem eszét vesztette s értesülvén, hogy párját is megkaphatja a szekereknél, mellyek csak néhány 300 mértföldnyire tanyáznak, menten útnak indította egyik kafferjét utána. A fekete királynék nem tartanak udvart ; az ö s a többiek háztartása között csak azon egyetlen különbséget találtam, hogy lakásuk kissé bővebben van gyöngygyei s állatok bőreivel kirakva: a többiben ugyanazon kerek viskó, karókra támaszkodva, finom füvei födve. Külső megjelenésükben sem válnak ki a többi nő közül. Bő gyapjú lepedő függött vállán, itt alkalmasint olly ritka s nagyra becsült öltözet, mint nálunk valami kasmír-shawl. Unnepies nap lévén, arcza s teste zsírral föleresztett vörös agyag-félével volt bemázolva s különböző színű gyöngyökkel busásan ellepve; gyapjas baja mintegy koronában körülövezve, a középen rést hagyott, mig feje alsó része kopaszra volt nyírva. A hajviselés e módja úgylátszik igen dívik az előkelőbbeknél. En hamar észrevettem, hogy a megígért lakomához semmi előkészület sem történik s közöltem észrevételemet társaimmal; az öreg Keresztély nem hitte. Tunis azonban —• a női gyöngéket még élénkebben tartván eszében — hozzá fogott vacsorája főzéséhez, mellyben kedvetlenül osztakoztam én is s aztán aludni mentem, ott hagyván a tűz mellett Keresztélyt meg Ágnest, kik még egyre szorongva várták a pompás lakomát. Körülbelül egy óra múltán megszabadúltak kínos feszültségökböl, a királyné küldöttje megjelenvén azon hírrel, hogy az elkészített ételt mind elkapta az „Umlan", egy királyi csemete. Mendc-monda volt az egész, természetesen; de gyönyörűség volt nézni az öreg képét e hírnek vételére. Suttomban nevetve lestem méltatlankodása kifakadását: „czudar gaznépe! istenadta kaffer kígyója!" ezek voltak a legnyájasabb kifejezések, mellyekkel a derék királynét illette. (Folyt, következik).