Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

536 venczei számára. E sorok olvasói közül sokan fognak még e napokra és arra emlékezni, hogy a gróf istállói ez időben olly jó lovakkal voltak telve, minőket a szakértő és szenvedélyes lovas szeme csak kívánhat. Ott állt Disown, The General, Dániel O'Connell, Brunette — mellyeket mint kedvenczeket, vadászatokon csak maga lovagolt. Falkáját is nagyon kedvelte, naponkint megszemlélte az ebólakat, nagy érdekkel kísérvén ezek kezelését, gondos felügyelettel arra, hogy a falkár és ebszakács teljesítse kötelességét s hogy a kopók kezelésében hiány ne legyen. Ezen 1845-iki második idény rendkívüli sikerűnek mondható, mert december 24-éig csaknem szakadatlanul folyván a vadászatok, a falka 50 nyúl fogásával számolt be. A következő 1846 év tavaszán borzasztó nyavalya pusztította a falkát; olly kórság, mellyhez hasonlót alig tapasztalt valaha falkár vagy ebszakács. A kutyák étkezés után szokás szerint mozgásra vezettettek ki, de egy nap se múlt a nélkül, hogy egy vagy két pár döglötten ne maradt volna oda künn. A táplálékot napról napra változtatták, mert attóHehetettr tartani, hogy mérgezés történt. De ez se hasz-nált s a veszteség nyolcz egymá.sutáni napon folyvást tartott, míg végre határozatba ment, hogy az ebólak elhagyandók s ekkor azonnal megszűnt a járvány. Illy sok kutya elvesztése arra birta a falka tulajdonosát, hogy az egész vadászati intézményt áttegye Kisbérről a baranyamegyei Siklósra, hol a kopók jó elhelyezésre találtak, s october 1-étől kezdve hetenként háromszor vadásztak, a hat hétig tartott idény alatt 28 nyulat fogván el. A siklósi idény befejeztével a sz.-lőrinczi pusztára küldte kutyáit a gróf, hol akkor egy szarvaskopófalka hetenkint kétszer vadászott; a nyúlkopók a hét más két napját töltvén ki, ez minden héten négy vadásznapot adott. Szinte különösen esik napjainkban arra emlékezni vissza, hogy akkoriban milly sokan kételkedtek abban, váljon a lőrinczi pusztát környező homokos mély talajon képesek-e a nyúlkopók sikerrel hajtani ? Pár napi kísérlet azonban hamar megoldá a kérdést, —• ép olly jól elfogták a nyulat itt is, mint bárhol másutt. A tél ez évben korán és keményen állván be, a lőrinczii idény nagyon rövid volt, s a falka Németegyházra küldetett, hol három hónapig maradt, azaz mindaddig, mig Kisbéren-új eból épült számára. Ez 1847. martius végével készült el, de a falka létszáma ekkor már nyolcz párra'csokkenvén, a gróf Mr George Holmest Angliában 15—20 pár vételével bizta meg, mellyek Clearland herczeg ebólaiból vétetvén, július havában érkeztek Kisbérre s kétségkívül ügyesebb csapat ennél alig került még ki Angliából. Kellő idomítás és gyakorlatok után october l-jén vette kezdetét a vadászideny s a derék falka sok gyönyiirü futamot adva, közel hatvan nyulat fogott meg. A gróf mindig választékos csínnal öltözködött s Ízléses példája volt a sportsman mintaképének. Vadászaton soha sem viselt kesztyűt s külön felöltőt, még a leghidegebb időben sem. Kemény napi lovaglás után, ugyanazon a lovon, mellyen a falkát követte, ügetett csendesen haza felé s megérkezvén, első dolga volt, lovait és kópéit szemügyre venni. Egy más nemes vonása a gróf jellemének : hogy minden vadászat előtt a szomszédoknak és az illető falubelieknek tudtokra adta szándékát s ha ezek kimutathatták, hogy földeiken vagy vetéseikben kár történt, rögtön kész volt a kár-