Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-11-10 / 31. szám
498 idomított lovai pedig csekély árakon. Sacharometer kikiáltási ára 1000 guinea lévén, senki se igért többet s a ló visszavezettetett. — Tigriskalandok. A „Jagdzeitung" szerkesztője a következő eseményt Malleson calcuttai őrnagytól hallotta, ki a múlt nyáron Salzburg vidékén utazott s teljesen szavavehetö egyén: —• A f. év martius havában sógoromat H. őrnagyot, ki tőlem csak másfél indiai mértföldnyire állomásozott, látogattam meg. H. kitünö bátor vadász s az osztályánál lévő állami elefántokon kivül tulajdonúi is bírt néhányat, rnelylyek saját idomítása alatt valódi tudós elefántokká lettek. Kedvencze, egy aránylag kicsiny s még fiatal állat, fajának valóságos gyöngye s rendkívüli értelmes és bátor állat volt, de néha idegessé vált s illyenkor fékezhetlenűl ragadott, a howdáht fákhoz súrolta, néha össze is zúzta, s tartalmát szétszórta. Bang, ez volt az elefánt neve, urát már több tigrisvadászaton hordotta; egy ízben sebzett tigris is ugrott fel reá, mellyet orrmányával leütött s bár sebezve lön —• összetiport, anélkül hogy perezre is megijedt s urát a bowdabban veszélyeztette volna. Sógorom, talán hogy kedvenczét mutogathassa, vagy talán, hogy életünk egyhangúságába hevélyes változást idézzen, tigrisvadászatot indítványozott elefántokon s tervét foganatba is vette. Ő maga természetesen Bangón ült s mindjárt a vadászat k ezdetén egy tigrist pillantott meg, melly az erdölepte terület fái és bokrai közt lappangott. Sógorom Bangót előre menni készteté, néhány perez múlva lőtt is a tigrisre, ez zúzott hátgerincczel egy fa alá rogyott, hol borzasztóan ordított s elölábai körmeivel a földet szaggatá, anélkül, hogy helyéből mozdúlni képes lett volna. Bang ekkor klarinetszerü hangot hallatott, fejét rázta, ragadott s egyenest azon fa felé törtetett, melly alatt a folyvást ordító tigris hevert. Sógorom, hogy a terjengő ágak howdábstól együtt le ne sodorják, az ágak egyikét olly czélból ragadta meg, hogy magát a howdáhból kilódítsa, de ez roszúl sikerült, mert a tigris elé zuhant, s ez éleit azonnal bevágta sógorom ballábába, mellyet még épen elérhetett. M. kapitánnyal én voltam hozzá legközelebb egy howdáhban, sógorom egy öregebb és tapasztaltabb elefántján; ez, mintha csak tudná, hogy ura megmentése forog kérdésben, gyorsan hatolt a süriin át a hely színe felé s közelébe érve, mintegy vezényszóra állott meg. M. kapitány a tigrist szíven lőtte s a vad menten felfordúlt Sógorom megtartá eszméletét, bár ikrája egészen összemarczangolva s lábszárcsontja törve volt. A színhelyén le kellett vágni lábát, de azért pár hó múlva már ismét Bang hátán s ez úttal szerencsésebben vadászott tigrisre. Bly vadászatokon gyakran történnek szerencsétlenségek, miket azonban többnyire a kellő ovatossági rendszabályok hiánya okoz. Példa erre a kővetkező két eset. Az Inniskillen dragonyosok két tisztje Bradford és Curtis egy nagy tigrisről vett értesítést, melly szerint a vad egy közel lévő száraz mederben lappang. Elhatározták, hogy kimennek reája s több fegyveres benszülött bajt óval csakugyan el a helyszínére mentek. Bradford egy kis fának erős ágán, melly a földtől ölnyi magasan lehetett, foglalt állást. E fának alább még egy vastag ága nyúlt ki. Alig vette kezdetét a hajtás, midőn a tigris felkelt s a benszülött puskások egyike elé került. Ez rá lött, mire a tigris Bradfordnak fordúlt, ki fegyvere mindkét csövét rásüté s nyilván sikerrel, mert a tigris a két lövés mindegyikére összerogyott s csülökre kapva veszett ordítással ment a fának, mellyröl Bradford tartalékfegyveré vei akarta üdvözölni, de
