Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

28 Ez után a nmlgú m. k. helytartó tanács által a lovar- és a gazdasági egyesülettel véleményezés végett közlött két tárgy került szőnyegre, mellyek hazai lótenyésztésünkre nézve nem csekély fontosságúak. Az első a kérdés volt, váljon a kat. csödörállomások ménjei által fedezett kanczákért veendő-e díj vagy nem? Erre nézve, miután a csödörállomások által bemutatott táblázatokból kiderült , hogy mióta e 2— 3—4 forintnyi csekély hágatási díj szedetik , mind a fedezett kanczák, mind az ivadékok száma aránytalanul nagyobb az előbbinél : a választmány a hágatási díjak mellett nyilatkozni annál kevésbé kételkedett, mert a tapasztalás bizonyítja , hogy földünk népe a bármilly csekély díjért hágatott kanczáját sokkal jobban megbecsüli s mind erre mind a csikóra több gondot fordít, mint ha a fedezés ingyen történt — sokkal jobban ügyel reá, váljon bizonyos idő alatt sárit-e újra a kancza s ha nem, a ménhez újra elviszi. A második kérdés az volt, váljon a lótenyésztési államjutalmakért fennálló versenyekben a 4 éves kanczák részt vehessenek-e, mint eddig, vagy pedig csak 5 évestől kezdve felfelé legyenek a jó anyakanczák díjazandók? — a választmány, miután a 3 éves kanczák meghágatását s így a 4 éves kanczának csikajával együtt kiállítását lótenyésztési elv és érdeknél fogva nem tartja kívánatosnak : határozottan oda nyilatkozott, hogy jövőre csak 5 évestől kezdve felfelé lehessenek az anyakanczák díjazandók, ki nem zárván azonban azokat, mellyeknek már mint négy éveseknek is volt csikajuk, ha 5 éves korukban az utóbbi tenyésztmény az igényeknek megfelel. E két kérdésben a lovaregylet választmánya a gazdasági egyesület lótenyésztési szakosztályával közösen értekezvén : a m. k. helytartó tanácshoz intézendő válaszirat az imént röviden közlött határozathoz képest lön szerkesztve. Ugyanaz nap d. u. 5 órakor egy — a lovaregylet, a gazdasági egyesület, a cs. kir. ménesigazgatóság és a cs. kir. csödörállomások parancsnokságának küldötteiből álló vegyes bizottmány ült össze tanácskozni a fölött : miként lehessen a magyarországi lótenyésztést ama 340,000 forint pénzalap segélyével, mellyet ö cs. kir. Felsége e czélra kitűzni méltóztatott — Ritter altábornagy úr pályakoszorúzott javaslata alapján — legsikeresebben s legtartósabban előmozdítani ? Az erről szóló terjedelmesebb jelentést azonban lapjaink jövő számára tartjuk fenn. A pesti kopóvadásztársulat f. évi január 11-kén tartotta közgyűlését, mellyben, a múlt évi számadások megvizsgálása után, azon indítvány került szőnyegre, hogy új részvények aláírásával a társaság rókakópokat hozasson , mellyekkel hetenként kétszer lehessen az erre igen alkalmas téren vadászni. — A határozat a pénzkérdéstől függvén, az e részben biztosan teendő lépések végett bizottmányúl gróf Almásy Dénes, gróf Károlyi Gyula és Semsey Lajos urak neveztettek ki olly feladattal, hogy egy rókafalka hozatala és évi tartása iránt részletes költségvetést készítvén, ezt — az új részvényekre vállalkozók neveivel együtt — az összehívandó közgyűlés elé terjessze, melly aztán ez érdemben határozni fog.