Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-06-30 / 18. szám

287 a korcs rögtön elárulja magát, mert mig a farkasdok a vizet ló módjára szívják magukba, a korcs kutyamódra habsolja, mire aztán anyja megöli. Az amerikai vadász, bár nem igen hisz kísértetekben, tele van apró babonákkal, ép úgy mint a német vadászok, kik rosz jelnek tartják, ha az erdöremenet vén asszonnyal találkoznak, vagy kész szerencsétlenségnek, ha valaki „sok szerencsét" kiván nekik. Az őserdei vadász, ha példáid reggeli öltözés közben a balcsizmát húzza jobb lábára, nagy bajtól tartana, ha e tévedést helyreigazítaná s inkább egész nap fájdalmat vagy kényelmetlenséget tűrve jár, hogy sem azzal a hittel vonúljori ki, hogy egész nap semmit se találand vadászterén. Egy ízben egy öreg vadásszal találkoztam az erdőben, ki nadrágjának előrészét hátra fordítva viselte s midőn okát kérdezném, azt felelte, hogy ágyából felkelvén, jobb lábát a nadrág bal szárába dugta s ennek úgy kellett maradni, szerencséjéig úgymond, mert e délelőttön két szarvast és vadpulykát lőtt. Azt tartják továbbá, hogy ha a kutya alszik és álmodik (a mint a kutyák álmukban gyakran nyínak s rángatják lábaikat), a vadász ugyanazt fogja álmodni, ha nyakkendőjét a kutya fejére teszi s aztán, midőn maga lefekszik, e nyakkendőt saját teje alá teszi. Megkisértetlem ezt egyszer magam is — irja Gerstäcker — s azt álmodtam, hogy vadpulykák után futok, ezek egy fára szállnak s én felnézek reájuk, anélkül hogy lövésre gondolnék — később ismét, hogy tengeri nyulat kergettem s a lyukba, hova menekült, néztem. Vannak ennél furcsább dolgok is a világon. Szarvast az őserdőkben tömérdeket ejtenek el, csupán és egyedül csak esu hája kedvéért, mellyet lefejtvén, száradni fára feszítenek ki. A hús legfelső részét a bőrön hagyják, hogy nehezebb legyen sa húsos részt ugyanezen okból hamuval hintik be. A valóságos törzsvadász egyszersmind saját egéíz öltözékét is szarvascsuhából késziti, a vad agyveleje és füst segélyével. A megszárított bőrt beáztatja s eztán nagy kés tompa hátával végig vakarja és puhitja. Minden bőrhöz egy egy velő szük séges, mellyet elébb lapos kövön süt meg a vadász, aztán vizet forral s midőn ez langyossá hül, a velőt rongyon át bele szűri, mig a viz egészen tejszeríivé válik. E vízben jól kicsávázza a bőrt, aztán megszárítja, de nem többé a levegőn, hanem egy deszka élén addig húzkodja le s fel, mig egészen szárazzá, puhává s egyszersmind hófehérré lesz. De ezen állapotában még nem használható, mert megázva újra megkeményednék ; ezért tehát elébb még füstölés alá kell kerülnie. Ez úgy történik, hogy két bőrt zsákformába varrnak össze. Aztán gödröt ásnak, mintegy 18 ujj mélyet és 12 ujj szélest, ebbe parazsat s reá rothadt fát tesznek. A kis gödörből ekkor éles füst emelkedik s a bőrzsákot a fölé feszítik ki úgy, hogy a füstöt felfogja. A bőr erre megszinesedík és többé meg nem keményedik. A vadászingnek, nadrágnak és saruknak szánt bőrt meg is festik, füzfakéreg, diófalevél s vitriolból készült vegyiilékkel, mi a bőrnek az erdőkbe illő szint ad. Vadászatközben a backwoodsman mindig a hold állására ügyel. Holdtöltén a szarvas az esti homály beálltától kezdve éjfél után két óráig legel. Ha nagy a harmat hajnalkor (a mint hogy szép napokon mindig nagy is) a szarvas nem megy legelni kilenez vagy tiz óráig s ekkor is csak rövid időre. Ha egész éjjel nincs holdvilág, napáldozta után nem sokára elvonúl a szarvas a legelőről s csak fiatal csapó-