Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-06-20 / 17. szám

Szombaton, június 20. 17. sz. Hetedik évfolyam 1863. h a u k a / u s i v a d á s z a t o k. (Lásd 2. 5. 8. 11. szám.) Gróf Tolstoi az egyetlen vadásziró, ki a kaukazusi vadászatokat már előttem ismertette ; az általa felsorolt vadállatok közt azonban a vad lovat nem találom, holott ez eléggé érdekes faj s méltó a tüzetesb ismertetésre. Igaz hogy e kérődző állat csak igen kis területen, a hegységtől észak felé eső vidéken — s ott is csak olly kis számmal található, hogy rövid időn végeltünéséről kételkedni nem is lehet. Nagyobb számmal van a kaspi tenger és az Arai tó között, továbbá e tó partjaitól délnek a tibethi fennsíkon, s túl ezen, Keletindia sivatagaiban ; de e vidékekre olly ritkán vetődnek vadászirók, hogy e faj mai napig csaknem ismeretlen maradt. A kaukazusi vadászatok megírására vállalkozván, nem mellőzhetem a vad lovat s nagyon örülnék, ha ezen állatról gyűjtött adataim a tudománynak némi előnyére, vadásztársaim előtt pedig érdekesek lehetnének. Valaha, de olly régen, hogy még a könyv czimét is elfeledtem, olvastam már a vadlóról. Emlékszem, hogy egy angolról volt szó, ki a thibethi fennsíkon egy niéncsikót kerített birtokába, de nem nevelhette fel, mert a kis állat — bár szopós korán túl volt már, minden tápot visszautasított s néhány napi fogság és szenvedés után, gazdája nagy bánatára, megdöglött. E részletekre emlékezve, hinnem kell, hogy az angol csikaja csakugyan ama vad fajta volt, mellyről én vagyok szólandó s melly a világnak lehető legszilajabb teremtménye. A kozákok, nakhiterkevánok, kalmükök és nogai tatárok a lószelidités mesterségében kitűnőek, de e szelidíthetlen s a háziasságnak ellenszegülő állat makacsságán minden igyekezetük megtörött. Egyébiránt hibás is vad ló elnevezése, mert a lófajtól ép olly távol áll, mint a szamár, a mellyhez némi hasonlatossága is van, s bár termetesebb, de szőre egészen 17