Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-30 / 15. szám

244 — Lord Stamford vadászlovainak árverése május 9-kén hétezer néző és résztvevő jelenlétében ment végbe. A jó árakon elkelt 79 lóért Összesen 14,350 guinea jött he s e szerint egy lóért átlag 182 guinea, az árak azonban 500 és 50 guinea közt változtak. A walesi berezeg részére Hood tábornok két gyönyönyörü lovat vett. A franczia császár is küldött egy megbizottat, de ez úgy látszik semmit se vett. Ott volt a vidék valamennyi falkanagyja s tömérdek előkelő, kiket a házi úr vendégelt meg; mig a nagy tömeg számára roppant sátor volt felütve frissítőkkel és ételekkel. Egyetlen egy ló nem kelt el, Trumpeter s ezen a Lord nem is akart túladni, mert kikiáltási árát 600 guineare tette s többet senki se kinált. A f r a ii c l i a Derb y. (Chantilly, május 17.) A franczia Jockey-Club 20,000 frankos díja azért viseli a Derby nevet, mert ebben is 1 '/

2 mértföldet futnak 3 éves lovak. Tét 1000 frank, a bánat 600 vagy korábban jelentve 500 fr. Az idén volt 50 aláíró. A nyeremény 51,400 frankot tett — az epsomi Derby nyereménye 175,000 frank s ezt Lord St. Vincent az idomárnak igérte oda, ha Lord Clifden elsőnek ér be. Képzelhető tehát, milly csekélység a fönebbi tétössz a fogadásokból nyerhető összeghez képest — s ebből viszont megitélhetü a különbség az angol és a franczia Derby közt, hol (az utóbbinál) a fogadások említést alig érdemlő csekélységek. É verseny kedvencze az utolsó előtti napig M. de Montgomery La Toucques nevü kanczája volt, melly kevéssel ezelőtt, szintén Chantilly gyepén, a Prix de Diane-t nyerte meg. Ez a Toucques arról nevezetes, hogy szörnyű csúnya állat. Illy otromba fő ritkán látható telivér nyakán. Kerek római orra végétől s összevont orrlyukaitól kezdve, vastag pofacsontjáig s nagy fülei tövéig semmi vérre mutató sincs rajta. De van négy tiszta szép lába, mellyekkel akár menve, akár ügetve, akár vágtatva, sajátszerüen lebben. Véralkata s hideg természete bámulatos; de lustának <t látszik s azt — váljon van-e benne szív és erély, eddig nem volt alkalma kimutatni, mert a Prix de Diane-ban versenytársai csak messziről nézték farkát. Most is, AZ utolsó negyedmértföldön egy ló sem volt hozzá közel s még is midőn a mázsához jött, olly frissnek ás nyugodtnak tünt fel, mint mikor elindúlt. ,,Ma ép olly könnyen nyert — mondá tulajdonosának egy barátja — mint egy hét előtt s a Prix de Cent mille franc-ot ép olly könnyen fogja nyerni, mint nyerte ezt." — És senki se volt, ki e jóslatnak ellent mondjon s La Toucques valóban első kedvencz a május 31-iki „százezer frank" dijra. Tulajdonosa, a boldog és büszke Montgomery úr korántsem volt olly nyugodt mint lova s izgalomtól és örömtől szinte dülledeztek szemei. S van is oka örülni; először mert ez első és egyetlen versenylova; másodszor, mert pár hó előtt mindent elkövetett, hogy megmenekülhessen tőle s Daru grófnak 4000 frankért kínálta, ki azonban rá sem akart nézni; mig egy más barátja azt kérdé tőle, hogy mit fizet, ha ingyen elfogadja. A verseny utáni jelenet jellemzetes volt; a nyertes ló tulajdonosa minden barátjával összeölelkezett, valódi franczia laisser allervel, mit a hideg angolok bámulva csodáltak.