Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-30 / 15. szám

239 nélkül. Most azonban a francziáknak jeles választási s főkép fizetési képességüket még az angol sporttekintélyek is dicsérik, s még nem rég mondá ezeknek egyike róluk, hogy a telivér fajt olly csontosán állítják ki, hogy az angol tenyésztő se tudná jobban előteremteni. Mi tehát, kik a jó lovat a theoriáknál többre becsüljük, kövessük azt az ösvényt, mellyet másoknak azon aratott sikere kijelöl; s a tapasztalás be fogja bizonyítani, hogy a telivér angol faj helyes használat mellett leggyakorlatibb s legalkalmasabb lesz arra, hogy az eredeti lófaj jellegét, a kor igényeihez fokozva megörökítse és állandóvá tegye. Jelen pénzviszonyaink közt a magán lótenyésztők részint nem birnak annyi anyagi erővel, részint földi munkával elfoglalva nincs reá érkezésök, hogy kanczáik számára a ménlovakat megkívántató minőségben és mennyiségben előteremteni képesek lehessenek ; ezt nem csak egyeseknek, de gazdasági egyleteknek véleményei s az állami csődör-állomások kiterjesztése iránt nyilvánuló óhajtások is bizonyítják. Elkerülhetlen tehát hazánkban az, hogy az állam a tenyészanyag előállítását még egyelőre teendői közé számítsa és e tekintetben közbenjárása, míg az országos ménesek igazgatósága olly szakértő s tapasztalt férfira, mint jelenleg Ritter tábornok, lesz bízva s az ö czélszerü intézkedéseinek szellemében fog kezeltetni: az ország hasznára és a lótenyésztés virágzására fog szolgálni. De elismerve is, hogy az állam a csödörök előállításával országos szükségletnek felel meg, azért még a magán tenyésztők teendője nem szűnt meg, sőt azt saját körükben tehetségükhöz mérve s pedig a jó teriyészanyagnak az országban elosztása iránti fáradozásukkal kell elömozdítaniok ; s ha ezt általános sikerre lehet egykor emelni, az államnak — mindig költséges — közbenjárása felesleges leend. A szenvedélyes és helyesen számító lótenyésztő közügyi kötelességének egy részét törleszti, ha a nemesebb lófaj kiállításával összekötött koczkáztatást maga rovására vállalja el, s tart egy két válogatott csődört vagy kanczát, akár telivért akár félvért, az ivadékokból pedig, szükségletének fedezése után alkalmas csődör csikókat nevel, s ezeket a verseny választmány által — alább megemlítendő — félévi vagy évenkénti árlejtések útján a közönség rendelkezése alá bocsátja. A bérlő pedig, a földmives vagy iparos, ki munkája által elfoglalva, vagy illő tér hiánya miatt nem nevelhet ménlovat, ezt ezen az uton a kipróbált anyagból szerezheti meg, vagy mint magános vagy mint testületi vevő. Viszont meg ő, ki könyebben nevelheti s próbálhatja is meg a munkás ló erejét és tehetsegét, állithatja ki a kész igavonó lovat, és e viszony, ha tökéletesen kifejlődhetik, lesz a munkafelosztás elvének legczélszerübb, mert mindkét részt kielégítő alkalmazása. Óhajtandó tehát, hogy a tiszta vérfaj tenyésztése iránti előszeretet az országban ne csökkenjen; az e tekintetben nyilvánúló részvéttől függ nagy részben az is, millyen mértékben fogjuk sikerrel értékesítni a tökét, mellyet ö Felsége, a lótenyésztés gyarapításának szándékával, Magyarországnak kegyesen adományozott, s mellynek kezelése s czélszerü alkalmazása a pesti lovaregylet választmányára bízatott. E töke használata kedvező közeg leend arra, hogy jeles tenyészanyag jöjjön forgalomba; a mellékes költségek, úgy mint a Pestig leendő szállítás, megbízás, az