Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-30 / 15. szám

235 fogják jó fajukat ivadékjaikra szállíthatni, mint azon félig éhenholt állapotban, mellyben az arab tartja lovát. Ezeknek nagy hasznát vettük egykor, mert akkor azok voltak jobbak a mi lovainknál; de hogy most térjünk vissza reájuk, ez annyit tenne, mint hosszú évek során kivívott előnyt könnyelműen eldobni." Pedig többet mi sem követelünk. Az angol telivér lófajnak ezen felül még ama megbecsülhetlen tulajdona van, hogy abban minden lófaj alakját s minden ízlés kielégítését, jó vérrel megtoldva találjuk fel. Nem hiába tartja fel egy régi angol közmondás azt, hogy a jó lónak, a férfitől, a nőtől, a rókától, nyúltól és szamártól három három s igy összesen 15 tulajdonnal kell bírnia: Legyen erélyes, fáradhatlan s önbecsülő mint a férfi; Könnyen megközelíthető és olly szép mellű és hajú mint a nő ; Legyen arányos testalkata, rövid füle, egyenes ügetése, mint a rókának ; Száraz feje, nagy szeme, sebes irama mint a nyúlnak; Kemény bőre, lapos szárcsontja s jó patája, mint a szamárnak. Es valóban nincs is lófaj a világon, mellynek használata olly sokoldalú, mint épen a telivéré; mert minden faj közt a legkiegyenlítettebb, jó tulajdonai mintegy belszerveinek állandó s bennszülött kifolyása; azért biztosan is lehet állítani, hogy lényegében hordozza jóságát s ez nem függ mindenkor és egyedül az alaktól. Versenyre, vadászatra, hintó- s könnyű szekérfogatokra, séta- s parklovakra nézve, a telivérben az ismert legjobb mintákat lehet találni; de sikerrel is működtek oda az angolok, hogy a vért és erélyt a vegyített fajokban is nagyobbra fokozzák és igy állították ki a roadster-t vagy ügetőt, a high stepping hámost, az agriculturat vagy is a gyönyörű ekevonó lovat. A faj ezen kiegyenlítésének, illetőleg állandóságának kell és lehet azt a nagy részvétet tulajdonítani, mellyben a sik- s akadályversenyek részesülnek ; mert ezek nem csak a tenyészanyag próbájáúl szolgálnak, hanem a lótenyésztők legnagyobb részének érdekével azonosak. Találva mondja erre nézve Huzard: „mi más ok bírhatja a tenyésztőt arra, hogy a tiszta fajt vegyítés nélkül tartsa fenn, mint az a nyeremény, mellyet a pályán érhet el, mellyet jeles lovak hágási díjából várhat, s mindenek felett az a kilátás, hogy az ivadékot jó áron adhatja el. Ha ma Angolhon szerencsétlenségére versenyei megszűnnének, ezzel a tiszta faj értéke csökkenne, a hágási díj leszállana, s a tenyésztőnek nem volna ennek fentartásával saját érdeke öszszekötve; mindenik külön csak azt állítaná ki, a mi saját egyéni hasznát pillanatnyira legjobban hajtaná, azaz határozott czél nélkül korcsokat nevelne s ott volnánk, hol mai nap a continens tenyésztői vannak." Valamint tehát a fajnak kiegyenlített minősége a versenyek nagy kiterjedését, úgy kitűnő sokoldalúsága annak általános használatát eredményezte. Nem hiszem hogy olly lófaj létezzék, mellyhez illő ménlovat, vérre és nagy részt alaki különbségre nézve is, az angol telivérben vagy félvérben ne lehetne találni; s miután ezeknek mind leszármazását, mind elődjeik tehetségét, sőt leszármazható vagy örökölhető hibáit is biztosabban lehet megtudni, mint bármelly más fajét: azért a tenyésztő aránylag kisebb veszélynek van kitéve, az illy fajú lovak használata kevesebb kocz