Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-20 / 14. szám

226 nem jött. Engem meglátva visszatért, a hajtók mind elszaladtak előle s menekülni hagyták a semmirekellő gyávák. Egy hegy ormán befordulva egyik pajtásunk fakó keselyűt lött, mely mint szelíd dörgés zúgva gurult alá a hegyoldalon s oly nagy volt mint egy izmos pulyka. Később még két szarvast lőttünk s többet is lőhettünk volna, de vagy a hajtók jöttek lökörbe, vagy ugy állítottak fel, hogy egymást kellett volna ielődöznünk. Átkozott zűrzavar támadott. A spanyol Don majdnem őrjöngött dühében, az angolok boszankodtak, söt az unatkozott is az érdekeltség bizonyos fokára emelkedett. — Vadkan, vadkan! zajongtak mindenfelöl. Egy nagy barna vad jött egyenest felénk, fejét lesütve s határozottan előre törve, számba se vette a kutyákat, mellyek tiszteletteljes távolban követték. Aztán egy lövés dördült el s körülöttünk, mintha csak kartácsot szórnának, csörgött minden bokor; egy spanyol tüzelt és hibázott. Durr! szólt egy vontcső s a vad elterült; egy angol tiszt golyóval ejtette el. Az éjt a tanyán töltöttük, s a római vitéz kitünteté művészetét, készítvén nekünk igen ízletes szarvas sültet, és vaddisznó szeletet. Egészben véve a napi eredmény : egy kutya, egy keselyű, két szarvas és egy vaddisznó. Nem fogom elbeszélni minden nap történetét, elég annyi, hogy néha volt derék időtöltésünk, lőttünk nagy vadat, szarvast, máskor meg épen semmit. De általában véve jól mulattunk s meggyőződtem, hogy jól rendezve eredményes lehet a vadászat ezekben az erdőkben. Téli időben, pénzzel ellátva és jó hajtókkal vigan lehetne itt egy hónapot eltölteni, természetesén mindig azon a tájon tanyázva, hol vad elég van. Több nemű vadászatot lehetne élvezni. Fürj annyi van, hogy zsák számra lőhető, szalonka még télen is bőven akad, kivált a folyó partjain. A madárkedvelő tehát sokféle madarat lőhet itt a bölömbikától kezdve egész a flamingóig. A bennszülöttek nem vadász emberek, sőt hajtókul sem alkalmazhatók. Vadászember, ha külföldön keres téli mulatságot, roszszabat is tehet mint Gibraltarba menni. Az őrség vendégszerető barátságos. Ha jó ismerősnél lehet az utazó, ez a legkényelmesebb szállás; ha nem lehet, azt ajánlom, bog}

7 semleges földre szálljon, csak gibraltári vendéglőbe ne. Az égalj kellemes, karácsonkor zöldborsó, új év napján meg lehet fürdeni; az erdei szalonka octóberben jö és marcziusig marad. A medve és a tigris az Amur folyónál. (Oroszból a „Szjévernaja Pocsta" után). A „Szjévernaja Pocsta" az orosz belügyi kormánylap, Nordmann Arthur, helsingforsi egyetemi tanuló emlékirataiból, melly eket 1859-ben az első hadosztály egyik hajóján tett utazása eredményeül készített, a következő érdekes részletet közli. Amur vidékén Nordmann mindössze vagy két évig tartózkodott, s ezen idő alatt sokat hajózott az orosz hadi — különösen a folyóvízi hajókon. Pétervárra Szibiren (vagy Szibérián) keresztül száraz uton tért vissza. Később, 1861-ben újra indult Amur vidékére, de már nem tengeren, hanem szárazon, tehát Szibirföldön át. Utazása czélját azonban nem érhette el, mert hír szerint Nyercsínszkban megölték