Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

20 Nézzük legelőbb is a vadászatot lóháton ; ezt kedveltem magam is legjobban s ebből maradtak legkellemesebb emlékeim. Ennek legelső s fökelléke a derék ló s minthogy e vidék jó lovakban nem szűkölködik , így tehát e kellék nehézségeket nem okoz. — Különösen gyors menetű lóra nincs szükség, mert arról szó sem lehet, hogy valaki az őzet futtában utolérje; tüzes egészséges és leginkább kitartó legyen az illyen vadászié, hogy pihenés nélkül 8—10 órát járhasson , se ne egyék, se ne igyék savadászt és elejtett vadját kényelmesen elbírja. — A ki a lovakat csak némileg is ösmeri, e gyönyörű kaukazusi fajban a magáét könnyen meg fogja választhatni. — Magam e czélra egy gyönyörű szürkét használtam, melly Jasiney*) herczeg méneséből származott, különösen őzvadászatra volt idomítva s egyátalán párját ritkította. E ló a jeles faj legutolsó ivadékaiból való volt s a berezegnek eredeti bélyegét viselte, melly a bal csípőre sütött függőleges vonásból állott. Az őzet hol egyedül, hol társaságban vadászszák. Nézetem szerint olly vidéken , hol a hegyzúgok nem nagyon tágak, legjobb másodmagával menni s illy esetben legfelebb még egy szolga jött velünk lóháton , ki az elejtett vadat hozta. Hogy azonban a vadászat egészen kedvünk szerint menjen, a lónak még különös tulajdonokkal is kell bírnia : ne legyen példáúl bokros, hogy meg ne ijedjen, ha az őz — a mi pedig gyakran történik, ép lába alatt ugrik fel; lovasának legkisebb jelére, legcsekélyebb mozdulatára azonnal álljon meg, hogy a lovas minden pillanatban lőni képes legyen; szokjék a lövés durranásához, mert a vadász gyakran jut olly helyzetbe , hogy lovának ép a fülei közt kell fegyverét elsütnie s ép ez az , mit a legkevesebb ló képes ijedelem nélkül megállani. Végre még az is szükséges , hogy az illy ló akárminö vadat a hátán megtűrjön s ha magára marad is, helyéből ne mozdúljon, mert a sivatagon sem fa, sem bokor nincs, a mellyhez megkölhetnök s ha a ló csak legelészve megy is tovább, ez mindig nagy baja a vadásznak. Ha lovunk az elősorolt kellékeket egész mértékben bírja, akkor bizton megindúlhatunk vele bármerre is, és meg lehetünk győződve , hogy nem fogunk üres kézzel haza térni. Lóháton csak nyárban szokás vadászni s ekkor is csupán a legnagyobb hőség idején. A valódi vadászok, vagyis azok, kik e nevet méltán megérdemlik, az őzvadászatot nem előbb, mint június közepén kezdik, mert eddig az özek vagy vemhesek vagy szoptatnak. A mi azonban az igazi vadásznak okot szolgáltat arra, hogy a vadat ez időszakban kímélje, ugyanazon körülményben számtalan más arra lel okot, hogy minél inkább üldözze, mert vemhes vagy szoptatós állapotban sokkal könnyebben kerítheti kézre. — Ez utóbbiak közé főleg a kozákok tartoznak, kik kényökre szoktak vadászni s nem sokat törődnek a pusztítással, mellyet a vadban véghez visznek. *) Jasiney nogai herezegnek igen jeles ménesei voltak , 1851-ben történt halála után azonban örökösei e ménesekben megosztoztak s a lovak , bár máig is Jasiney bélyegét viselik , mégis minden tekintetben igen messze állanak őseik mögött.