Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-10 / 13. szám

210 18-án reggel „Helen Mac Gregor" gőzössel Hamburgba utaztam. Velem jött 49 'A pár kopó, 2 pár borzeb, saját és két emberem felügyelete alatt, kiket Angliában a pesti rókakopó falkához hoztam. Az egyik egy 18 éves, könnyű teherrel lovagló ostorász, Charles Maiden, ki eddig Lord Stamfordnál a quorni falka mellett volt alkalmazva s legifjabb fia a hasonló nevű ismert falkárnak; a másik egy ügyes lovászfiú. Hétfőn april21 én délután értünk Hamburgba s innen másnap reggel indulván, éjfélkor már Drezdában voltunk, hol a kutyák végett 24 órát pihentem. 22-én délután Drezdából el s Dunakeszig jóformán meg sem állapodtunk, hová pénteken 24-én reggel mindnyájan szerenesésen s legkisebb baj nélkül megérkeztünk. A Robert által hozott rókakopók közül néhány pár gr. Andrásy Gyula ö mlga részére levén megrendelve, a régi nyúlkopókból pedig 5 'A pár gr. Eszterházy Miklós ö mlgának adatván el ; a pesti kopóvadásztársulat két falkája e szerint áll — 28 pár rókakopóból és 20 pár nyúlkopóból, mellyek közül 9 pár régi, 11 pár pedig új lévén, az utolsó gyűlés határozatának, melly szerint a nyúlkopófalka felfrissítendő, kielégítöleg meg van felelve. — Herczeg Beaufort rókakopói a farkassal semmire sem tudtak menni. Az e lapok előbbi számában előadott vadászatokon kivül, april közepén még pár kísérlet történt a poitoui erdőben, de sikereden ; a kopók hajtották ugyan a farkast, de nem támadták meg. Ezzel tehát fényesen bebizonyúlt, hogy a legjobb rókakopófalka sem képes a farkassal elbánni. Lehet bogy egyszer másszor esetleg lefüleli; de rendszeresen (mint rókára) vadászni vele képtelenség. A kopó ösztönszerűen fél a farkastól; követi ugyan, de megrohanni nem meri. A farkas szinte tudja ezt s csak ügetve megy mértföldeken át, anélkül hogy sietne és kifáradna; ha pedig tellyes iramával vágtat, a legsebesebb kopó sem bir vele két angol mértföldet menni. A herczeg kisérlete nem az első volt e nemben. Egy normandiai úr több év előtt fogadott egy angol sportsmannal, bogy az ö saját franczia kutyái jobban boldogulnak a farkassal, mint az angol kopók. A fogadást — melynek tárgya a kutyák voltak, szőrt szőrre — a franczia nyerte meg s az angol kopókat mind a fákra akasztatta fel! — A poi toui birtokosok a berezeg tiszteletére két szarvasvadászatot rendeztek helybeli kutyákkal. Az egyik jól sikerült, mert daczára a nagy melegségnek s ama körülménynek, hogy két ezer nézőnél több csődült ki az erdőbe, a d. u. két órakor kelt szar vast öt órakor elfogták a kutyák. A herczeg ezután Párisba ment, megtekinté a császár istállóit s jelen volt a versenyeken is. — A párisi ebkiállitás nagyszerűnek Ígérkezik; több mint 900 mindenféle kutya van bejelentve; Angliából száz és néhány érkezik. Pénzbeli díjakon kivül a kormány arany és ezüst érmeket ád a jutalmazandóknak. Rousseau és Jadin ismert állatfestők az első díjnyerőket lefestik, Godin pedig a legkitűnőbbnek szobrát készítendi el. E boldog kutyák számára megnyílik tehát az örök kir Walhallája, mellyet tőlük nem egy poéta fog irigyelni, kinek nem hogy szobra, de még arczképe sem jelent meg valamelly divatlap mellékleteül. — A quorni falka, melly Angliában a legjobbak egyike (legalább a badminton i után a leghíresebb volt) megszűnt lenni; tulajdonosa és falkanagyja Lord Stam ford felhagyott vele, alkalmasint azon okból, begy minden erejét a versenygyepre