Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-10 / 13. szám

208 mellyel nem élnek vissza hálátlanul, s nem csak hogy a vidéken megmaradnak, sőt a ház köréből, hol nevekedtek, sem távoznak messze. Ezt Léon Bertrand, Francziaország legjelesebb vadászainak egyike mondja s teljes igaza lehet saját honára nézve, hol a foglyok kedvencz tanyái, rejtek és csenderesek sürün váltakoznak; de a mi alföldi síkjainkon sok kísérlet hiusul meg a kiköltött foglyokkal s nem egy nagy gonddal felnevelt falka tartott már a népdal szavaival : f Ugy elmegyek, meglátjátok, Hogy híremet sem halljátok. Pák Dénes „Vadászattudományában" a fogoly meghonosításának egy sajátszerű módját említi. A hollandi vadászok t. i. megfognak néhány pár foglyot, megszelídítik s vízbe mártván, fülökbe hamut hintenek s fejüket szárnyak alá dugván, valamely sűrűbe teszik le. E foglyok arról a helyről állítólag többé nem távoznak el. A szürke fogoly fészekallja nagyobb mint a veres vagy a szirtfogolyé; a tojó tizenöt húsz tojást tesz le az első legjobb rejtbe, többnyire erdőszélhez közeli réteken, vagy cserjés vágásokban. A kiköltés három hétig tart s az idény minőségétől függ ez időnek két három nappal hosszabb vagy rövidebb volta. Kevés madár van, mely kicsinyeit nagyobb bátorsággal, gyöngédséggel és Önfeláldozással ápolná. Ha kutya közeledik a fészekaljhoz, mindig a kakas rebben fel először, hallatván az ezen alkalomra fenntartott sajátszerű pityegését. Harmincz negyven lépésnyire, néha közelebb is, leszáll, s nem egy példa rá, hogy szárnyait verdesve jön vissza a kutya felé. Sokszor cselt is alkalmaz aként, hogy futni kezd, de nehézkesen és szárnyait vonva, hogy ellenségét a zsákmány könnyüségével maga után csábítsa; azonban úgy fut, hogy a kutya megne toghassa, s ő ezt a porontyoktól egészen ellenkező irányba vezesse. Más részt a tojó, mely a hím után kelt fel, sokkal messzebb és mindig más irányba megy, de alig szállt le a földre, tüstént visszafut kicsinyeihez, összehívja őket s mielőtt a kakast üldöző kutyának visszatérni ideje volna, már messze elvezette, anélkül, hogy a vadász legkisebb neszt is hallott volna. $ Talán helyén volna itt a fogolyvadászat különböző módjait és szabályait elősorolni s a kezdő vadásznak tanácsot adni, mint lőjjön alólról, felülről, rézsut, elöl vagy hátulról, felhozva az egyes és kettes lövések remek példáit; azt tartom azonban, bogy a gyakorlat sehol se neveti ki annyira az elméletet, mint a lötan dolgában, s azért a helyett, hogy adott esetben a fő, a csór, a lábak czélbavételét ajánlanám, egyszerűen csak azt mondom, hogy bárhová, de jól kell czélozni s a madár alkalmasint leesik. Sokkal hasznosabb tanács a vadásztér tulajdonosának az, hogy sik birtokán helyenkint fél vagy negyed holdnyi csendereseket alakítson, hol a fogoly a nyári nap hevében árnyat s az ölyü és vércse támadásai ellen menhelyet talál. Francziaországban a birtokosok tövissel rakják meg a földeket és réteket, mellyeken foglyaik tenyésznek, igy védve a tenyészetet a vadorok ellen, kik aratás utáni sötét éjeken hálóval fogják ki a vadász reményét. A tövis azonban a hálót megtépi, s az orzást meghiusítja.