Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-10 / 13. szám

206 tojik valamelly fücsomóba vagy harasztra, minden egyéb előovatosság nélkül. — Galambtojás nagyságú tojománya íehér, vörhenyes pontocskákkal pettyezve. Buffon azt irja e madarakról, hogy a párosodás idényében a himek oly hevesek és vakok, hogy vad természetük daczára gyakran a madarászra is rászállanak. Ez az •— első pillanatra túlzottnak látszó állítás szinte hihetlennek tűnhetnék fel, ha egy minden tekintetben hiteles vadásznak következő tapasztalásával nem volna megerősítve : Páristól három mértföldnyire van egy park, talán az egyetlen, hol ez ideig a szirtfoglyot meghonosítani sikerült; a Yarennes Saint-Mauri park ez, egykor a Bourbonok birtoka és tilalmasa, mellyben — noha a talaj különösen e czélra lön alkalmazva, mindössze csak két falka szirtfoglyot sikerült megtartani. M. Joffriaud párisi építész, a park mostani birtokosával s ennek több barátjával fogadott, hogy egy juniusi reggelen valamennyi fogolykakast összefogdossa. E vakmerő állítás felingerié az ellenfogadók kíváncsiságát; napot tűztek ki s egy szép reggelen mindnyájan kikocsizván a hely színére, nem kevéssé voltak meglepetve, midőn Joffriaud urat egyszerű csalsíppal látták megjelenni. A társaság nevetgélve s emberünkkel evődve ment ki, azt hivén, hogy az egész dologból valami tréfa fog kisülni. Egy domboldalban lévő vágáshoz érnek, Joffriaud megállítja társait s kéri, hogy hanyatt fekve meg ne moeczanjanak. Erre csalcsipjájával füttyent s még jóformán el se hangzott a fütty, midőn nehézkes szárnysuhogás s mindjárt reá leeső kő pottyanásához hasonló zaj lön hallható. Egy kakas bocsátkozott le a vágásban, alig néhány lépésnyi távolságban s már csak megfogása volt hátra, mi azonban nem a legkönnyebb dolognak látszott. — Még öt perez, s enyim a kakas ! súgta Joffriaud s egy hálót vett elő, minővel tengeri nyulat szokás fogni. — Tíz perczet adok ! súgta viszont a társaság leghitetlenehb tagja. A csalsíp második hangjára a szirtfogoly kakas Joffriaud ur hasára repült, s szikrázó szemekkel, kiterjesztett és berzenkedő szárnyakkal s tele torokkal hangoztatá ama szaggatott rövid kodácsolást, melly olly messzire el hallszik, kod-kodek, kod- (t kod-kodek .... A harmadik kodácsoláskor már a hálóban vergődött. A tulajdonos Barré ur nem kívánta a további kísérleteket s meggyőződött, hogy e módon valamennyi hímet meg lehetne ejteni. Joffriaud ur mondá, hogy Burgundiában egy egy reggelen néha tizenötöt tizenhatot is fogott. A csalsíp hasonló ahoz, mellyel a veres foglyokat fogják. Gömbölyű csont ez ; belsejébe két cső nyúlik ; az egyikben két végén elvágott tollszár van, a másik csak félig van bele vágva. E két cső kétféle különböző hangot ad, s gyengén és ügyesen modulálva a tojó hangját utánozza. A veres fogoly jóval nagyobb mint a szürke, de kisebb mint a szirtfogoly s ez utóbbit szokásaiban megközelíti. Csőre és lábai élénk veresek ; feje teteje vörhenyes; torkallja fehér, fekete pettyekkel; melle és hasa hamuszínű; szeme fölött fehér vonal van. Még inkább fut. mint a szirtfogoly, s e miatt átka a vadásznak, mert a legjobb kutyát is képes elrontani. Buffon állítja, hogy üldöztetvén a homokba szo-