Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-30 / 12. szám

189 vadászati körülmény, hol ezen fegyver elönyösebb ne volna, mint a kupacsos. Ezen előnyök : a tölthetés és töltény kihúzásának gyorsaságában, ennek folytán különböző göbecsnemek szapora változtatásában, a kezelés tisztaságában, biztosságában s általában a kényelemben rejlenek. Nézzük részletesebben : 1. Mig a kupacsos puska, különösen ha a sok lövéstől már piszkos lett, egyszer tölthető meg, addig a Lefaucheux t megtölthetem s lőhetek vele négyszer. Pedig hajtó-, kör , csolnak- és lesvadászatokon, különösen a két utóbbin, vajmi nagy előny, ha a vadász anélkül hogy fekvő, ülő, álló, térdelő helyzetéből kimozdulni kénytelenittessék, a vad által észre nem vehetően tölt. Például hajtóvadászaton vagyunk nyúlra, rókára. Nyúl helyett farkas vagy vaddisznó terem előttünk, olly lötávolsághan, hogy nyúlgöbeccsel halálosan nem sebesíthető. A vadász egyet nyom Lefaucheux fegyverén, kicseréli a kis göbecset naggyal vagy golyóval s ezzel elejti a vadat anélkül, hogy ez a vadászt észrevette vagy a töltéscserét neszelhette volna. Vagy más esetben, a vadász elejté a vadat, de ez ismét föltápászkodik az erdőben, a kupacspuskás előrántja kését, hogy ezzel a kapaszkodó vagy már épen távozó vadra halálos szúrást intézzen, vagy épen puskatusával mérjen rá végcsapást; a vad összeszedi minden erejét, elugrik, bokor mögé vonúl, onnan tovább hordja irháját, elsiet s a vadász többé nem látja. Ha ugyan-e vadász látva, hogy a vad összerogyik, meg felkel s tovább vonszolódik, kupacspuskáját tölteni kezdi: mire elkészült, azon veszi magát észre, hogy a vad eltűnt. A Lefaucheux tulajdonosa nem kénytelen ily dilemmába esni, mert három másodpercz alatt tölt s az erejét végmegfeszitésre összeszedő menekülő vadra kényelmesen lő és biztosan elejtheti; mert azzal, hogy puskája vesszejét kihúzza, a göbecset, még ha kész töltényeket használ is, zsebéből vagy vadásztáskájából kivegye, aztán a kakast fölhúzza, a kupacsot a csőcsre nyomja, és végül a puskavesszöt is visszahelyezze: nem vesztegetett el 2—3 perezet, mint a kupacspuskás. Még egy-két példát. Minap Szeged-Gyö vidéke egy részén a mocsáros helyeket vizsgáltam. Kocsin ülve a dóczi tó (az az már csak mocsár) szélétől 60 ölnyire süppedékes talajon hajtatva, a mocsárban egy sereg kácsát és szalonkát látok. — Lefaucheuxmbe 6-os göbecset teszek, meghagyva a kocsisnak, hogy oldalt hajtva a süppedékes part mentében, a mennyire lehet a falkát megközelitse. Lövésre készen hátra tekintek s egy kis csapat liliket (kisebb faj vadludat) pillantok meg a tó felül a kocsi felé húzódni. Ösztönöm súgta, hogy a ludak az irányt nem változtatják meg. Midőn megpillantám 500 lépésnyire lehettek a kocsitól. Pillanat alatt kiveszem a 6-os göbecsü töltényt, fölcserélem l-es göbeccsel töltöttel, s már készen valék a puska megtöltésével, mire all lúdból álló csapat, a tó közvetlen partja felett, kocsimmai párhuzamos vonalban 90—100 lépésnyi távolságban előttem defiliroz. Rátartok két egymás mellett repülő lúdra s lövésemre az egyik leesik azzal a negyedkör eséssel, mellyel a magasan repülő szárnyasok vonatnak a földhöz. A kupacsos puskásnak ez esetben vagy hiában kellett volna 6-os göbeccsel lőnie, vagy a göbecscserélés lehetlenségének tudatában sajnálva néznie, a még lőtávolságban repülő csapat elvonulását. Egy héttel később egy szintén Lefaucheux fegyveres barátommal mocsár partján lesben ültem. Barátom már egy előtte leszállt csapat galambszalonkára akar lőni,